Egy rövidebb távú emelkedés alakult ki 2019 októbere óta az euró-dollár kurzusban, amit egy komolyabb részvénypiaci rali is kísért. Emögött főként az állt, hogy az olyan előremutató gazdasági indikátorokból, mint a beszerzésimenedzser-indexek vagy az OECD kompozit indikátorai, egyre inkább úgy tűnt, hogy hamarosan véget ér a 2018 eleje óta tartó globális gazdasági lassulás, és esetleg ismét szinkronizált növekedés következhet. Ez az igencsak
gyengén muzsikáló és erősen exportorientált európai gazdaságnak kifejezetten kedvezhetne,
és ezt némileg megelőlegezve az euró is kisebb erősödésnek indult a dollárral szemben.
Ezt a tendenciát még a januári indikátorok is megerősítették, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy az azóta megjelent koronavírus időben kitolja ezt az éppen csak megkezdődő, a tényleges gazdasági aktivitást mérő makroadatokban még kevéssé fellelhető fellendülést.
Eközben az látszik, hogy az amerikai gazdaság az európaival szemben még mindig jól állja a sarat, ami továbbra is kitart. Ennek legutóbbi példája a múlt pénteki átfogó munkaerőpiaci adat volt, amely ismét pozitív meglepetést okozott.
Ez a gazdasági divergencia pedig az Egyesült Államok javára dollárerősítő hatású lehet az euróval szemben.
Ezért, amíg nem körvonalazódik egy érdemi globális gazdasági fordulat, még mindig inkább a dollár maradhat nyeregben.
Ha az euró-dollár kurzus technikai képét nézzük, azt láthatjuk, hogy továbbra is él a hosszú távú csökkenő trend. Január elején kezdődött egy lefelé irányuló mozgás a csökkenő trendcsatorna tetejéről, ami trendcsatornában való kereskedés esetén a csatorna aljáig szokott tartani. Emellett nemrégiben letört az 1,1-es technikai szint,
az ebből kirajzolódó technikai alakzatból pedig egy 1,077 körüli célárat kapunk középtávon.
Itt található egy régebbi rés, 1,074 és 1,082 között. A fent vázolt tényezők abba az irányba mutatnak, hogy az euró-dollár kurzus csökkenése kitarthat, amíg elérjük ezeket a szinteket.
