Palagázzal vesz revansot az Aramco

Szaúd-Arábia 110 milliárd dolláros programot indított, hogy a területén lévő palagáz-formációkból kinyerje az energiahordozót, és kiváltsa vele az áramtermeléshez környezetszennyező kőolajat felhasználó erőműveit. Az arab királyságbeli dzsafurahi mezőn az utóbbi hét évben elvégzett 150 kutatófúrás összességében eredményes volt, a szükséges kitermelési és szállítási infrastruktúra kiépítése után napi 800 ezer hordó nyersolajat tudnak kiváltani az itt termelt a palagázzal, amelynek döntő része az áramtermelést, kisebb hányada pedig a lakossági felhasználást szolgálja. A kitermelést 2024 elején kezdhetik meg. Ekkora palagázprojektet az Egyesült Államokon kívül még sehol sem indítottak.

A világ legnagyobb olajexportőre eddig az elszenvedője, ezután viszont a haszonélvezője lesz az utóbbi évtized amerikai palaolaj- és palagáz-forradalmának. A kitermelési technológia már olyan szintre ért az energiahordozókban leggazdagabb lelőhelyeket rejtő Texas és Új-Mexikó környékén, hogy a kinyert olaj és gáz már árban is versenyképessé vált a hagyományos mezőkről kitermelttel. Ebbe az utóbbi évek energiadrágulása is besegített. Az amerikai kínálat felfutásával a szaúdiak világpiaci dominanciája erősen sérült, ezen is segíthet az óriásberuházás, amelynek állásáról a projektgazda Saudi Aramco vezérigazgatója, Amin Nasszer tájékoztatta a Reuterst. A szaúdiak most nemes bosszút állnak az amerikaiakon az árháborúban elszenvedett veszteségeikért, hiszen az általuk kifejlesztett technológiával hozzák a felszínre a palagázt dzsafurahnál, annyi különbséggel, hogy a repesztéses eljáráshoz tengervizet fognak majd felhasználni. Az agresszívabb összetételű tengervíz a berendezéseket jóval hamarabb teszi tönkre, de ez nem izgatja túlságosan az Aramco mérnökeit, a víz lágyítását előkezeléssel akarják megoldani. A Dzsafurah mező viszonylag közel van a Perzsa-öbölhöz, ahonnan a vizet szállítják, és Gavarhoz, a világ legnagyobb ismert olajmezejéhez, ahonnan áthozhatják az infrastruktúrát. A víz mellett a másik segédanyag, a repesztéshez használt homok korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a szaúdi sivatagban.

Mindenesetre a pénz nem akadály, az Aramco a világ három legnagyobb olajipari szolgáltatócégét, a Schlumbergert, a Halliburtont és a Baker Hughest szerződtette a technikai akadályok leküzdésére és az infrastruktúra kiépítésére, de másokra is számítanak. Ha jó munkát végeznek, 2030-ra a szaúdiak Amerika és Oroszország mögé feljönnek a harmadik helyre a legnagyobb gáztermelők rangsorában, megelőzve a szomszédos Katart is, amelyet immár két és fél éve tartanak kereskedelmi blokád alatt a terrorizmus támogatásának vádjával – teljesen eredménytelenül. A katariak annyiban megnyugodhatnak, hogy az Aramco a maradék gázt vezetékhálózaton inkább a környező országokba exportálná, mintsem cseppfolyósított formában hajókkal szállítaná külföldre, jóllehet ezzel magukhoz csábíthatják a katariak régiós vevőit.

Nasszer véleménye szerint környezetkímélő és klímabarát óriásberuházásról van szó, a felszabaduló 800 ezer hordónyi olajjal pedig növelhetik az exportjukat. A palagázprojektnek elsősorban Szaúd-Arábia érdekeit kell szolgálnia – ezt Mohammed bin Szalmán koronaherceg rendeletbe is iktatta. Nézetkülönbség aligha lehet az Aramco és közte, hiszen a cég részvényeinek decemberi bevezetése a rijádi tőzsdére csak 1,5 százalékos pakettet érintett, a többi felett gyakorlatilag ma is a királyi család rendelkezik. Nasszer úgy látja, hogy a koronavírus miatt kisebb, átmeneti keresletcsökkenés mutatkozik az olajpiacon, de a második fél évtől a felpattanó kínai import visszahozza az egyensúlyi állapotot. Mindenesetre az OPEC és szövetségesei március 5–6-i bécsi csúcstalálkozóján a termelés radikális visszafogása is a napirenden szerepel majd.