Felelősségi gondok a kiszervezéseknél
A pénzügyi területen a postafiókcég kialakulásának alapját a kiszervezés jelensége teremti meg, amikor valamely intézmény egy olyan tevékenységet, amelyet egyébként maga látna el, megállapodás révén egy elkülönült másik társasággal végeztet, miközben saját erre szolgáló korábbi erőforrásait leépíti. A kiszervezés célja tehát az erőforrások racionalizálása és a kiszervezett funkció minél magasabb szintű ellátása.
A postafiókcég kialakulásának megértéséhez ugyanakkor azt is látni kell, hogy a pénzpiaci és a tőkepiaci területre vonatkozó kiszervezési tárgyú szabályozás merőben eltér egymástól: a pénzpiaci szabályozás az egyes intézményeknek nem teszi lehetővé az engedélyezett főtevékenység kiszervezését, de a tőkepiaci intézményekre vonatkozóan ez a lehetőség nincs kizárva. Az előbbi esetben nincs lehetőség a felügyelt intézmény kiüresedésére, míg a tőkepaci szektorra irányadó szabályozási modellben ez megvalósulhat. Ezért a postafiókcégekre vonatkozó szabályokat s a velük kapcsolatosan felmerült kérdésekre adandó válaszokat a tőkepiaci rendelkezések körében kell keresnünk.
Puhább szabályok, áttételes tilalom
A befektetési vállalkozásokról szóló törvény (Bszt.) és az ehhez kapcsolódó 2017/565 EU-rendelet kiszervezésre vonatkozó rendelkezései szövegszerűen nem tartalmazzák a postafiókcéggé alakulás tilalmát, és magát a „postafiókcég” elnevezést sem használják. Ugyanakkor a Bszt. kiszervezési feltételeket tartalmazó előírásai – bár áttételesen – tartalmazzák az említett tilalmat. A rendelkezések kimondják, hogy a funkció harmadik fél általi végzése nem vonhat el hatáskört a szolgáltató vezető állású személyeitől, nem változtathat a szolgáltató és az ügyfél jogviszonyán, és nem módosíthatja az adott tevékenységre vonatkozó engedély megszerzésére vonatkozó feltételek teljesülését.
A Bszt. fenti részéhez fűzött magyarázat szerint a kiszervezés nem járhat azzal a következménnyel sem, hogy a szolgáltató úgynevezett postafiókcéggé alakul. Azaz a kiszervezés nem jelentheti azt, hogy a szolgáltató ténylegesen nem végzi azt a tevékenységet, amelyre engedéllyel rendelkezik. A 2017/565 EU-rendelet szerint a befektetési szolgáltatások, tevékenységek vagy kritikus és fontos funkciók kiszervezése a befektetési vállalkozás engedélyezési feltételeiben bekövetkező lényeges változásnak minősülhet. Ha ilyen kiszervezési megállapodásokat azután hoznak létre, hogy a befektetési vállalkozás engedélyt kapott, a megállapodásokról értesíteni kell az illetékes hatóságot.
A fentieken túl a postafiókcéggé válással kapcsolatos tilalmat erősítik meg a 2017/565 EU-rendelet más rendelkezései, valamint a MiFID II bizonyos előírásai is.
A tőzsde esetében a tőkepiacról szóló törvény (Tpt.) sem tartalmaz egyértelmű tiltást a postafiókcéggé válással kapcsolatban, ugyanakkor a vonatkozó kiszervezési feltételek megegyeznek a befektetési vállalkozásnál ismertetett előírásokkal, így az ott megfogalmazott kiüresedés tilalmára vonatkozó következtetés itt is irányadó.
A befektetési alapkezelőkre vonatkozó egyértelműbb szabályozás
Az említett törvényekkel, uniós normákkal ellentétben a befektetési alapkezelőknél a postafiókcég témaköre kapcsán részletesebb szabályozással találkozunk. Ez rögtön megmutatkozik abban, hogy „postafiókcég” intézménytípust és elnevezést a kollektív befektetési formákról és kezelőikről szóló törvény (Kbftv.), az ABAK alapkezelőkre irányadó ABAK-rendelet és az ÁÉKBV alapkezelőknél alkalmazandó UCITS is kifejezetten nevesíti.
A Kbftv. ebben a körben egyértelműen rendelkezik arról, hogy az ABAK nem szervezheti ki funkcióit olyan mértékben, hogy lényegileg már ne legyen az ABA kezelőjének tekinthető, és hogy postafiókcéggé váljon. Az ABAK-rendelet ezzel egyezően deklarálja a kiüresedés megelőzésének követelményét, és meghatározza azon feltételeket, amelyek közül egy vagy több megvalósulása esetén a befektetési alapkezelő már postafiókcégnek tekinthető. Ezek a következők:
n nem rendelkezik az átruházott feladatok eredményes felügyeletéhez és az átruházással összefüggő kockázatok kezeléséhez szükséges szakértelemmel és forrásokkal;
n nem rendelkezik a felső vezetés felelősségi körébe tartozó kulcsterületeket érintő döntéshozatali hatáskörrel vagy a felső vezetési funkciók ellátására vonatkozó hatáskörrel, különösen az általános befektetési politika és a befektetési stratégiák végrehajtása terén;
n elveszíti szerződéses jogát arra, hogy megbízottjainál vizsgálatot folytasson, azokat ellenőrizze, tekintetükben hozzáféréssel rendelkezzen, vagy utasításokat adjon nekik, vagy e jogok gyakorlása a gyakorlatban lehetetlenné válik;
n befektetéskezelési funkcióinak ellátását olyan mértékben ruházza át, hogy az jelentősen meghaladja a maga az alapkezelő által ellátott befektetéskezelési funkciók arányát.
Az ÁÉKBV alapkezelőknél a UCITS a tagállamok kötelezettségévé teszi, hogy alapkezelők ne ruházhassák át saját funkcióik összességét harmadik személyre, és hogy ennek következtében ne válhassanak postafiókcéggé.
Alapkezelők saját alap nélkül
A postafiókcégek témájához kapcsolódik az a kérdés, hogy egy alapkezelőnek rendelkeznie kell-e saját kezelésben lévő befektetési alappal, vagy anélkül is megkezdető-e az alapkezelési tevékenység. Ez esetben nem arról beszélünk, hogy a befektetési alapkezelő valamennyi funkcióját kiszervezné egy tőle független másik személy részére, hanem itt kiszervezés keretében maga lát el befektetési alapkezelési tevékenységet egy másik alapkezelő számára, anélkül, hogy rendelkezne saját kezelt befektetési alappal. Ekkor tehát az alapkezelő (mint a kiszervezett tevékenységet végző intézmény) a kiszervezési jogviszony másik pólusán helyezkedik el.
Mind a postafiókcégek, mind a kezelt alappal nem rendelkező alapkezelők esetében egy „nem teljes értékű” intézményről beszélünk: az elsőnél a befektetési alapkezelő valamennyi főtevékenységét kiszervezi, a másodiknál pedig nem rendelkezik a befektetési alapkezelési tevékenység alapját képező, saját jogon kezelt befektetési alappal. További közös vonás, hogy mindkét esetben a felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank (MNB) részéről aggályok merülhetnek fel az eredményes felügyelet terén.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy a befektetési alapkezelőnek a kollektív portfóliókezelési tevékenységre vonatkozó engedély birtokában a befektetéskezelési és kockázatkezelési tevékenységet 12 hónapon belül kötelezően meg kell kezdenie, és a megkezdett tevékenységét később is csak legfeljebb hat hónapos időtartamra szüneteltetheti.
Az alapkezelőkre vonatkozó rendelkezések korábbi és megengedőbb értelmezése ugyan lehetővé tette azt, hogy saját jogon kezelt alap hiányában is megkezdettnek minősüljön a befektetési alapkezelő engedélyezett kollektív portfóliókezelési tevékenysége, azonban az alapkezelők felett gyakorolt prudenciális felügyelet több problémát tárt fel, amelyek megkérdőjelezték a csak kiszervezés útján történő tevékenységvégzés létjogosultságát.
Amennyiben ugyanis az adott alapkezelő saját jogon kezelt alappal, illetve portfólió-nyilvántartással nem rendelkezik, akkor tevékenységét csak aránytalan nehézségekkel, jelentős korlátokkal lehet ellenőrizni. A prudenciális vizsgálatok során további nehézség, hogy a jogszabályok a kiszervezésnél a kiszervező szemszögéből határozzák meg a követelményeket, ami ugyancsak a saját alappal való rendelkezés szükségességét támasztja alá.
Az MNB álláspontja szerint ezért szigorúbb megítélés szükséges a befektetési alapkezelők tevékenységvégzését illetően. Ennek során törekedni kell a működés átláthatóságát és ellenőrizhetőségét akadályozó tényezők elkerülésére, valamint a kiszervezések olyan keretek közé szorítására, amely ezen elveknek megfelel, és nem üresíti ki az adott alapkezelőt, vagyis az nem alakul át az ABAK-rendelet szerinti postafiókcéggé. A joggyakorlat ezért olyan irányba mozdult el, hogy egy befektetési alapkezelő engedélyezett kollektív portfóliókezelési tevékenységének megkezdéséhez rendelkeznie kell saját jogon kezelt befektetési alappal.
A postafiókcégek létrejöttét megelőző szabályozási „hadjáratban” kétségkívül az alapkezelőkre vonatkozó szabályozás áll az élen, hiszen az erre a szektorra irányadó rendelkezések ragadják meg legmélyebben a postafiókcégek lényegét, egyúttal meglehetősen egzakt tilalmakat fogalmaznak meg velük kapcsolatban. Ezt a szabályozást egészítette ki továbbá az MNB kezelt alappal nem rendelkező alapkezelőkre vonatkozó és szigorúbbnak mondható jogértelmezése.
A szerző az MNB tőkepiaci jogérvényesítési vezető jogásza
