A koronavírus-járvány óriási tőkepiaci hullámai és a rendkívüli piaci volatilitás sem vette el a vállalatok kedvét a tőzsdére lépéstől, az IPO-piac azonban az utóbbi időben jelentős átalakuláson ment keresztül.
A hagyományos elsődleges részvénykibocsátások (IPO) és direkt bevezetések mellett egyre inkább üres cégek, úgynevezett SPAC-ek lepik el a tőzsdéket
– mutatott rá a Random Capital online előadásában. Ezek olyan, tevékenységet nem végző vállalatok, amelyek más társaságok felvásárlására gyűjtenek pénzt a befektetőktől. Erre meghatározott idejük – jellemzően két évük – van, a folyamat végén pedig az akvirált társaság lép a tőzsdére.
Idén már 157 ilyen SPAC-részvény-bevezetés valósult meg, amelyek szűk tíz hónap alatt több mint 57 milliárd dollárnyi tőkét szívtak fel, négyszer annyit, mint az eddigi csúcsévnek számító 2019 egészében. A befektetők lényegében biankó részvényeket vesznek, és olyan, felvásárlásokban jártas szakmai befektetőknek előlegezik meg a bizalmat, mint Bill Ackman, aki a nyáron több mint négymilliárd dollárt gyűjtött össze Pershing Square Tontine Holdings nevű SPAC-ével – ez rekordnak számít. A legfrissebb pletykák szerint az amerikai sztárbefektető a Bloomberg médiavállalatot szemelte ki magának, de korábban az tőzsdére segítésénél is felmerült a neve.
A speciális akvizíciós társaságok létrejöttének a pozitív piaci hangulat kedvez igazán, jellemzően akkor nő meg a számuk, amikor bőséges likviditás van a piacon
– hangsúlyozta Kiss Domokos, a Random Capital elemzője.
Amíg az amerikai Fed és más központi bankok öntik a pénzt a gazdaságba, várhatóan SPAC-ekből sem lesz hiány. Kérdés azonban, hogy az idei év exponenciális felfutása mellett a forrást gyűjtő cégek találnak-e megfelelő számú minőségi célpontot.
A koncepció azért is lehet népszerű, mert egy klasszikus IPO meglehetősen hosszadalmas folyamat. Akár egy-másfél év is eltelhet, mire a dokumentáció összeállításától a felügyeleti engedélyeztetésen át a jegyzés lebonyolításával végre eljut a tőzsdére a társaság, míg egy SPAC-IPO-val akár három-négy hónap alatt parketten találhatja magát a felvásárolt cég.
A tőzsdére lépés sikeréhez ráadásul elegendő, ha a felvásárló meg tud egyezni az akvirált céggel, így azért sem kell aggódni, hogy a hosszas procedúra végén lesz-e elég befektető, aki lejegyzi a papírokat.
A bevezetésnek ez a rapid formája a kisbefektetőknek is vonzó lehet, hiszen egy SPAC-részvénnyel hamarabb be tudnak szállni egy-egy ígéretes tőzsdei sztoriba, szemben a hagyományos IPO-kkal, ahol a lakossági ügyfelek a befektetési bankok és intézményi befektetők mellett nem igazán rúghatnak labdába. Figyelmeztető lehet azonban a Nikola esete. Az elektromos teherautókat fejlesztő vállalat a SPAC-ekre jellemző, egyszerűbb szabályozás miatt kerülhette el a tőzsdei bevezetés előtti átfogó vizsgálatot, sok befektető így már túl későn, pozícióban ülve szembesült azzal, hogy a társaság vélhetően megvezette őket az úttörő technológiájáról tett kijelentéseivel.
A tőzsdére lépésnek ez a módja ráadásul korántsem garancia a tőkepiaci sikerre. Az IPO-kra szakosodott Renaissance Capital felmérése szerint 2015 és 2020 között a SPAC-akvizíciókkal parkettre jutó társaságok átlagos hozama mínusz 18,8 százalék volt, szemben a hagyományos IPO-k 37 százalék feletti eredményével. A körültekintés – mint minden más befektetési döntésnél – már csak ezért is különösen indokolt lehet az új tőzsdei hóbort kapcsán.
