Javultak az év elején a Mol finomítói árrései

Javuló külső környezetről számolt be a Mol januárban. A magyar olajtársaság finomítói az év első hónapjában hordónként 1,8 dolláros csoportszintű árréssel dolgoztak, ez továbbra is meglehetősen alacsony, de még így is némi javulásnak számít a decemberi 1,3 dolláros szinthez képest. A petrolkémiai árrés ezzel szemben hosszú idő után ismét meghaladta a tonnánkénti 500 eurót, az 506,7 eurós érték pedig tavaly április óta a legerősebb mutató, és jelentős felpattanás a tavaly év végi 432 euró után. A Mol számára irányadó Brent olajtípus hordónkénti ára csaknem öt dollárral, 54,9 dollárra emelkedett az egy hónappal korábbihoz képest. A vírus előtti szinttől még igen messze jár a finomítói haszonkulcs, egy évvel ezelőtt hordónként 4,8 dollárt hoztak a Mol finomítói. A petrolkémiai árrés ugyanakkor csaknem duplájára ugrott egy év alatt.

A petrolkémiai marzsok nagy emelkedése különösen örvendetes, és főként az ázsiai kapacitáshiány és a robusztus kereslet eredménye – hangsúlyozza kommentárjában az Erste Befektetési Zrt. A Mol szerint a rendkívüli áremelkedés februárban tovább folytatódhat, és tonnánként akár 200 euróval is nőhet az árrés. A brókercég szerint az első negyedévben rekord petrolkémiai nyereséget érhet el a vállalat, s a hír kedvező a Molra, ahogy az OMV-re is, amely tavaly vásárolta meg a Borealis nevű petrolkémiai óriáscég többségi részét.

Az európai finomítói árrések – igaz, lassúbb – visszaépülésével számol a Goldman Sachs (GS) is, amely az első fél évben még gyenge árréseket vár, az év közepétől azonban fokozatosan helyreállhatnak a marzsok. Elsőként a benzinnél, leglassabban pedig a kerozinnál várható a konszolidáció az olajtermékek iránti kereslet növekedésével és a kihasználatlan finomítói kapacitások bezárásával párhuzamosan, a 2019-es szint közelébe azonban még így is csak jövőre kapaszkodhatnak vissza az értékvezérlők.

Az amerikai nagybank ezért a Világgazdasághoz eljuttatott friss elemzésében szelektív megközelítést javasol a régiós olajcégek részvényeivel szemben. Miközben a török Tupras és a román Petrom bőséges szabad készpénzmennyiséget termelhet, addig a lengyel PKN és a Mol készpénztermelő képessége rövid távon nyomás alatt maradhat. A magyar olajcég esetében az azeri ACG olajmező tavalyi akvizí­ciójának költségei és a 2021–2022 között tervezett intenzív tőkeberuházások apaszthatják a cash flow-t. Ez pedig az osztalékfizetést is negatívan érintheti, a részvényesi juttatás mértéke a következő néhány évben valószínűleg nem is éri el a járvány előtti szintet. A tavalyi eredmény után 60, az ideit követően 80, 2021 után pedig 88 forint részvényenkénti osztalékkal kalkulál a GS. Legutóbb, 2019-ben még 143 forintot kaptak a befektetők. A Goldman frissített modellje szerint a Mol papírjai 4 százalék körüli osztalékhozammal foroghatnak idén és jövőre is, ez az európai olajfinomítók és az integrált olajtársaságok osztalékhozamától egyaránt elmarad.

A finomítói szektorban várható kedvező fejleményeket és a vállalatspecifikus kockázatokat is figyelembe véve az eddigi 1550 forintról 2100 forintra emelte a Mol célárát az amerikai pénzintézet, ami bő 5 százalékkal alacsonyabb a hétfői záróárnál. A borús előrejelzés mellett továbbra is eladásra ajánlja a Mol-papírokat, a magyar olajtársaságot követő 14 elemzőház közül egyedüliként (tíz szakértő vételt, további három pedig tartást javasol). A Reuters konszenzusa az árfolyam-várakozásokat tekintve is optimistább, az elemzői célárak átlaga 2340 forint, ami mintegy 5 százalékos emelkedést vetít előre.