A kriptovaluták (crypto-currency, „CC”) karrierje sokakat késztet arra, hogy alaposan megvizsgálják a természetüket, funkciójukat, értékelésüket és a bennük rejlő fejlődési lehetőségeket. Az Amundi elemzése arra jut, hogy a kriptodevizák nem teljesítik maradéktalanul sem a pénzfunkciókat, és befektetési eszközként sem értelmezhetők, mégsem zárható ki, hogy felhalmozási eszközként viselkedjenek, sőt
a bitcoinnak arra is van esélye, hogy digitális aranyként éljen tovább.
Míg a CC-k egy befogadóbb finanszírozási formát ígérnek, nem vonhatják kétségbe a központi bankok monopóliumát a monetáris politika irányítására, mert ha ez megtörténne, az az egész pénzügyi rendszert veszélyeztetné – állapítja meg CC-kről szóló elemzésében Európa legnagyobb alapkezelője, az Amundi Investments. A szabályozó feladata megtalálni a megfelelő szabályozási keretet ahhoz, hogy a makroszintű pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül is kiaknázhassuk a CC-k fejlődésében rejlő lehetőségeket.
Nehéz nem észrevenni, hogy a CC-k valahogy vonzódnak a válságokhoz – hívja fel a figyelmet az Amundi elemzése. Az első CC-ket sokan a 2008-as nagy pénzügyi válságra adott válasznak tekintették,
Ez a növekedés minden bizonnyal spekulatív jellegű, így kérdéseket vet fel a CC-k természetével kapcsolatban. Az Amundi elemzése arra keresi a választ, hogy mi az oka ennek az őrületnek? Csak a pénzügyi innovációk iránti lelkesedés hajtja, vagy kialakult egy új paradigma a decentralizált finaszírozással és a diszruptív tranzakciós technológiákkal (blokklánc) kapcsolatban? Képesek a CC-k a hivatalos pénzekkel versenyezni a pénz hagyományos funkcióiban és okozhatnak-e zavart a globális pénzügyi stabilitásban?
Nos, a CC-k már a nevükben (kriptopénzek) is azt az illúziót keltik, hogy egyfajta pénzről beszélünk, de a CC-k – úgy általában – képtelenek betölteni azt a három szerepet, amit a hivatalos pénzek betöltenek – állítja az Amundi elemzése. Volatilitásuk miatt nem bizonyítottak, mint felhalmozási eszközök, ugyanezért nem jók elszámolási egységek, és nem elég likvidek, illetve nem elég könnyen átválthatók ahhoz, hogy a hétköznapi életben csereeszközként viselkedjenek.
Az alapkezelő szerint aligha vitatható, hogy az összes CC értékének 60 százalékát kitevő bitcoin (1700 mrd dollár) felhalmozási eszközként megállja a helyét, de a másik két funkcióban rosszul teljesít. Más CC-k cserefunkciója egy-egy területen adott, hiszen éppen ezzel a céllal jöttek létre,
okosszerződéseket lehet kötni velük és rajtuk keresztül, és fizetni lehet velük videójátékokért, vagy sportfogadásokért, egyebekért, de sosem általánosan bármiért.
A harmadik típusba „stablecoin”-ok tartoznak, amelyek ígéretük szerint az elszámolási egység és a csere funkciót is jól támogatják, lévén értékük valamilyen hivatalos devizához kötött. Nem véletlen, hogy a bitcoinhoz képest elenyésző méretű – mindössze 39 milliárd dollár kapitalizációjú – Tetherben gyakran nagyobb a napi forgalom, mint bitcoinban.
A CC-k iránti kereslet ma már nem kizárólag a kisbefektetőkre támaszkodik, egyre több vállalat, intézményi befektető és befektetési alap is megjelenik a CC vásárlóként, elsősorban – de nem kizárólag – a bitcoin piacán. Emblematikus példa a Tesla 1,5 milliárd USD értékű bitcoin beszerzése február elején. Viszonylag új jelenség, hogy egyes fizetési platformok – például a Paypal – is elfogadja fizetőeszközként a bitcoint.
Ezek a fejlemények a kereslet erőteljes növekedését vetítik előre – állítja az Amundi elemzése.
A vállalatok, különösen a tech cégek, azt a lehetőségét látják a CC-kben, hogy az új, digitális fizetési módok elfogadásának előkészítésével megerősíthetik pozíciójukat.
Becslések szerint az S&P 500 vállalatai 1000 milliárd USD számlapénzen ülnek (ebből csak a tech szektor több mint 200 milliárd dollárral részesedik). Ezeknek a szereplőknek a kereslete kétségtelenül támogatni fogja a CC-k árfolyamát.
A kérdés csak az, hogy ez meddig tarthat? Az Amundi szerint a CC-k zavarba ejtő tulajdonsága, hogy nincs belső értékük, vagyis nem rendelkeznek a befektetési eszközök jellemzőivel sem. Más eszközöktől (részvények, kötvények, valuták, ingatlanok, nyersanyagok) eltérően, a CC-knek nincs valódi gazdasági tartalmuk, keresletük és kínálatuk nem függ semmilyen egyéb termék forgalmától, így nem áll mögöttük értékelési modell sem.
Emellett a kínálatuk korlátozott, de nem a pénzpolitika által meghatározott, a kereslet motivációi pedig eltérők lehetnek, és nem lehet közöttük ragsort felállítani.
Mindez azt is jelenti, hogy a CC-ket birtokló vállalatoknak és intézményi befektetőknek nincs természetes védelmük a tőkeveszteség ellen, mivel a CC-k kereslete nem megbecsülhető. Legfeljebb elméleteket állíthatunk fel arról, hogy azt mi határozza meg. Az első ilyen tényező a szabályozás, ami azonban teljességgel exogén a CC-k szempontjából, a szabályozási kockázatot tehát minden befektető futja.
A másik tényező a spekuláció maga. A befektetők arra számítottak, és számítanak most is, hogy újabb és újabb vásárlói csoportok jelennek meg a bitcoin piacán. Ebben az értelemben az Amundi szerint a CC vásárlás (főleg a bitcoiné) leginkább a „racionális buborék” jelenségével írható le, miszerint a vásárlás fő oka a hit az árfolyam további emelkedésében.
A harmadik tényező a CC-k biztonsági menedék jellege. A CC-k a nagy pénzügyi válság hatására jelentek meg a piacon miután a bankok a mennyiségi lazításhoz (QE) folyamodtak. A CC-kre nincs közvetlen befolyása a jegybankoknak, ezért lehetnek vonzók azoknak a befektetőknek, akik a pénzkibocsátás utáni vagy a növekvő államadósságok miatt aggódnak. Mondhatjuk úgy is, hogy
az állami intézményekkel szembeni bizalmatlanság a CC-k fejlődésének egyik motorja.
Ebben a minőségében a bitcoin bizonyos funkcióiban versenyezhet az arannyal – állítja az Amundi. Ha ez igaz, akkor az aranyban tartott eszközök diverzifikációja a CC-k számára igen jelentős emelkedési potenciált jelenthet. Emiatt lehetséges, hogy egyes becslések szerint a bitcoin árfolyam még a jelenlegi szintekről is bőven duplázódhat, ami 100-150 ezer dolláros célárat jelent.
Az arany hagyományosan fedezetet nyújt a szélsőséges kockázat és az infláció ellen, mivel árfolyama jellemzően nem mozog együtt más eszközosztályokkal. Az eszközök egy részének aranyban tartását emiatt sokan diverzifikációra használják. Arany évszázadok alatt szerzett szimbolikus státuszt magának ebben a minőségében, olyannyira, hogy még 1920-ban is kulcsszerepet játszott a monetáris rendszerben, sőt a készletek jelentős része a mai napig a jegybanki trezorokban lapul.
Az Amundi ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a CC-k ebben a minőségükben még nem bizonyítottak. A Covid-19 válság alatt ugyan szárnyaltak, de
még egyetlen igazi pénzügyi stresszhelyzetet sem éltek meg, így arról sincs pontos képünk, hogy az árfolyamuk hogyan mozog együtt más eszközosztályokkal.
Éppen ezért valószínűleg hiba lenne a várható árfolyam emelkedésüket ugyanarra a magyarázatra visszavezetni, mint amire az aranyét szokták.
Ezzel együtt nem kizárható, hogy a CC-k végül a „digitális arany” szerepét töltik majd be, különösen a fiatalabb generációk számára. A CC-k jól oszthatók és tárolásuk sem kockázatosabb, mint az aranyé. Volatilitásuk nem feltétlenül akadály, hiszen maga az arany is volatilisebb, mint a főbb valuták. De a digitális aranyra való hivatkozás legjobb esetben is sejtés csupán, amit még ellenőrizni kell, ellenkező esetben illúzióvá avanzsálhat.
