Nehéz lavírozni a fenntartható befektetések piacán
Az elmúlt évek legerősebb tőzsdei trendjei közé tartoznak a fenntartható, ESG (Environmental, Social and Gover-nance)-befektetések. A Figyelő elemzése szerint, ha azonban az egyszeri befektető környezettudatos módon szeretne eljárni, igencsak nehéz a dolga, hiszen ebben a környezetben lehetetlen egyértelmű és világos kritériumrendszert alkotni.
Az eltérő indexeket összeállítók között pedig öldöklő verseny kezdődött az elsőségért.
Európában már népszerű
Európában az ETF-ek piacán például a magukat ESG-nek nevező instrumentumokba az idei első negyedévben már több tőke áramlott, mint a hagyományos ETF-ekbe. A Morningstar adatai alapján ez az összeg rekordszintre, 25,8 milliárd dollárra emelkedett a hagyományos ETF-ek 22,3 milliárdjához képest.
Az ESG-befektetésekben az -európaiak viszik a prímet, az USA-ban az idei első negyedévben a fenntartható ETF-ek mindössze 3,1 százalékos részarányt képviseltek az amúgy rekordszintű, 248 milliárdos tőkebeáramlásból. A további növekedés azonban borítékolható, főleg azt követően, hogy a Biden-adminisztráció közölte:
Kanada, Japán és Dél-Korea szintén új klímavédelmi célokat hirdetett meg. Hszi Csin-ping kínai elnök a közelmúltban jelentette be, hogy a 2025-ig tartó időszakban jelentősen csökkentené az ország szénfelhasználását. Ez azért nagy szó, mert kínai vezető ez idáig soha nem tett határozott vállalást ezen a területen. Mindez azt jelzi, hogy globális konszenzus kezd kialakulni ebben a témában, márpedig ez egy befektetési stratégia egyik alappillére kell hogy legyen.
Indexdzsungel
Az igény tehát hatalmas, ami egyre nő az ESG-benchmarkok iránt. Ezzel párhuzamosan tovább erősödnek a kétségek az indexek összeállításának módszertanával kapcsolatban. Kezdetben ezek az indexek egy-egy területre fókuszáltak, például arra, hogy egy adott cég mennyi vizet használ fel, vagy mekkora a tiszta energia részaránya a felhasználásban. Az utóbbi években azonban, ahogy egyre népszerűbb lett az ESG, igény mutatkozott a komplex mutatók iránt, amelyek hasonlók a tradicionális tőzsdeindexekhez, mint amilyen például az amerikai tőzsdéken az S&P 500. Az alapkezelők részéről mind erősebb a nyomás az indexek összeállítói felé – a közönség ugyanis előszeretettel vásárolja a hagyományos eszközöket, de fontosnak tartja, hogy legyen némi ESG-elem is ezekben.
Jelenleg a legszélesebb vállalati kört felölelő mutató globálisan az MSCI USA Extended ESG Focus Index. A benchmarkot becslések szerint körülbelül 15,5 milliárd dollár értékű ETF követi. A népszerűbb mutatók közé tartozik még az MSCI Emerging Markets Extended ESG Focus Index, az FTSE US All Cap Choice Index, valamint az S&P 500 ESG Total Return Net. Nem tűntek el ugyanakkor a színről a specializált mutatók sem, ilyen például az S&P Global Clean Energy Index vagy a MAC Global Solar Energy Index.
Az adatszolgáltatási piacon tevékenykedő TrackInsight elemzése szerint azonban több, magát fenntarthatónak állító indexnek vajmi kevés köze van a valódi ESG-tevékenységhez. Így például az S&P Global Clean Energyt követő ETF-ek a TrackInsight rendszerében A+ osztályzatot kaptak, de például az MSCI USA Extended ESG Focust követők mindössze C+-t. (A TrackInsightnál a legalacsonyabb osztályzat a D.)
Nagy kérdés az is, hogy a benchmarkokat összeállítók milyen szempontok alapján teszik be az indexek kosaraiba az egyes cégeket. Tavaly például nagy botrány volt a brit fast fashion cég, a Boohoo körül, amelynek az MSCI annak ellenére fenntartotta AA – a legjobb – minősítését, hogy a ruhagyáraiban igen rosszak a munkakörülmények. Az egyik leicesteri üzemben például a munkások nem kapják meg a minimálbért sem, és korszerűtlen körülmények között dolgoztatják őket.
Titkos receptek
ugyanis ez olyan tágas terület, amelyen mindenki mást tart fontosnak. Minden egyes index-összeállítónak megvan a maga „titkos” receptje, szempontrendszere, amely alapján pontozza, osztályozza a kosárba kerülő cégeket. Az MSCI-nél például tíz ilyen általános téma van, amelyeken belül 37 faktort vizsgálnak. Az FTSE Russel indexnél 14 téma szerepel, az S&P-nél pedig 23. Ennek az lehet az eredménye, hogy ugyanaz a cég a különböző benchmarkindexekben teljesen más megítélés alá esik. A befektető pedig néz tanácstalanul, hogy akkor most kinek higgyen.
A szempontrendszerek összeállítása persze óhatatlanul magában foglalja a szubjektivitást. Főbb irányvonalak persze vannak, egy energiacégnél vagy egy bányavállalatnál fontos szempont a környezetre gyakorolt hatás. A kiskereskedelemben nagyobb hangsúly helyeződik a beszállítói láncok ESG-szempontjaira, míg például a technológiai szektorban a kiberbiztonságra és a magánadatok védelmére.
Az MSCI például annak idején azzal indokolta a Boohoo jó minősítésének megtartását, hogy a szektoron belül még így is kedvező a pozíciója. Vagyis nem azt értékelték, hogy maga a cég milyen nagyon ESG, hanem rávilágítottak arra, hogy a többi mennyire nem.
A cikk a Figyelő május 20-ai számában került publikálásra.
