Az európai részvénypiacok teljesítményét mérő Stoxx 600 index (euróban számolva) az idén 8 százalékkal emelkedett, majdnem 2 százalékpontot verve az amerikai technológiai NASDAQ Composite-ra, megközelítve ezzel az S&P 500-at. Ha a Stoxx 600-as eredményét dollárban nézzük, akkor valamivel 11 százalék alatti az ez évi növekedés, ami azt jelenti, hogy a „dolláralapú” tengerentúli befektetőknek hirtelen jó alternatíva kínálkozik az USA részvénypiacához képest. 

A Figyelő szerint, ha folytatódik ez a trend, akkor az európai szektor tíz esztendeje nem látott jó teljesítményt nyújthat.

Hitek és tévhitek

Az általános tőkepiaci vélekedés szerint az amerikai részvénybefektetők többnyire kerülik az öreg kontinenst, túl gyakran égették már meg itt magukat.

Ilyen fiaskó volt a 2012-es görög válságban kicsúcsosodott európai adósságkrízis, amely magával rántotta a földrész bankrendszerének a részvényeit. Az ilyen típusú bukták mélyen megragadnak az invesztorok emlékezetében. A Goldman Sachs (GS) befektetési bank egy elemzése alapján azonban ideje leszámolni a tévhitekkel: az Európával kapcsolatos aggodalmak alaptalanul túlzók. A GS szerint az öreg kontinensnek soha nem az volt a baja, hogy ne lett volna elég külföldi befektető, hanem sokkal inkább az, hogy a helyi tőke meglehetősen kevés része áramlott a részvénypiacra. A lakossági megtakarítások igen csekély hányada, mindössze 10-15 százaléka landol részvényekben. Az USA-ban ez az arány eléri a 25 százalékot. Még az intézményi befektetők is ódzkodnak a részvénypiactól – részben szabályozási tényezők miatt –, és inkább kötvényben parkoltatják a tőkét. A multinacionális pénzügyi szolgáltatónál azonban úgy vélik: most a helyi, az amerikai és kisebb arányban az ázsiai invesztorok is (újra)felfedezték az európai részvényeket.

Duplázó nyereség

Az optimizmus széles körű.

A Bank of America (BoA) által megkérdezett alapkezelők egyike sem számít arra, hogy az év végéig romlanának az öreg kontinens részvénypiaci kilátásai. A felmérés szerint az alapok több mint 80 százaléka egy számjegyű növekedésre számít, továbbá csaknem a felük számára az a legnagyobb kockázat, hogy nehogy túl korán szálljanak ki európai részvénybefektetéseikből. A BoA elemzéséből kiderül, hogy a globális alapok 45 százaléka túlsúlyozza portfóliójában földrészünk részvényeit, ez 2018 januárja óta a legnagyobb arány.

A Refinitiv összesítése alapján az európai vállalatok nyeresége az elemzői várakozások szerint a második negyedévben a duplája lesz az egy esztendővel korábbinak. A koronavírus által a legsúlyosabban érintett térségek sorra másznak ki a gödörből: Kína kezdett, majd az USA és Nagy-Britannia jött, most pedig Európán a sor.

Fotó: Pixabay

Segít az EKB

A folyamathoz nagyban hozzájárult az Európai Központi Bank (EKB) gazdaságpolitikai félfordulata.

Az intézmény nemrég bejelentette, hogy a korábbinál jobban tolerálja az árdrágulást. Az előző inflációs cél „a 2 százalékhoz közeli, de az alatti” szint volt, ami most egyszerűen csak 2 százalékra változott, vagyis nagyobb a tűréshatár a fogyasztói árak emelkedésével kapcsolatban. A jegybank láthatóan nem szeretne beragadni a tartósan alacsony, a gazdasági bővülést megfojtó infláció csapdájába, azaz a monetáris élénkítés azt követően is folytatódhat, ha a fogyasztói árak növekedési üteme meghaladja a 2 százalékot.

Elemzői értékelések szerint ez azt jelenti, hogy a központi bank végre szakított a klasszikus, német mintájú monetáris ortodoxiával. Ebből persze nem következik, hogy az EKB engedné elszabadulni az inflációt, de az igen, hogy a pandémia utáni gazdasági fellendülés – és az alacsony tavalyi bázisadatok – nyomán megugró árakat egy darabig tolerálja. Az is egyértelművé vált, hogy a kamatemelésekre készülődő amerikai jegybankkal (Fed) szemben az uniós intézmény még egy ideig tartja ultralaza monetáris politikáját. Az EKB igazgatóságának a konzervatívabb tagjai – köztük is elsősorban Jens Weidmann, a német Bundesbank elnöke – már szorgalmazták, hogy fogják vissza az összesen 1,85 ezer milliárd eurós kötvényvásárlási program (PEPP) keretében végrehajtott vételeket. Az elemzői várakozások alapján azonban a központi bank ezzel minimum szeptemberig vár, ekkor teszik közzé a következő makrogazdasági prognózist.

A világ két vezető jegybankjának az irányvonala így markánsan elkülönült. Ennek az lesz a következménye, hogy az euró gyengül a dollárral szemben, ami földrészünk exportőreinek versenyelőnyt és többletnyereséget hoz – vagyis kedvező vállalati profitokra lehet számítani. Különbség van a mozgástérben is. Ha a Fed túl korán emel kamatot, abból szinte biztosan globális turbulenciák alakulnak ki a tőkepiacokon. Az EKB esetében viszont egy kicsit magasabb inflációs szint megengedése várhatóan nem ver ilyen hullámokat. Figyelembe véve az amerikai részvények nagy értékeltségét, ez az európai cégek felé billenti a mérleg nyelvét.

A cikk a Figyelő hetilap legújabb számában került publikálásra.