Lassan meg sem lepődünk, hogy újabb pozitív hónapot zárt augusztusban az európai ETF-piac. Bár a Refinitiv adatai szerint, tavaly október óta a legkisebb mértékben, 10 milliárd euróért, vették az öreg kontinensen a tőzsdén kereskedett alapokat, ez is elég volt az újabb rekordhoz.
Az idei első 8 hónap alatt már több pénz érkezett ebbe a szektorba, mint az eddigi csúcsévnek számító 2019-ben.
Amíg a bikák uralják a részvénypiacot, addig az ETF alapok népszerűsége globálisan töretlen maradhat, annak ellenére is, hogy bármikor előfordulhat 20 százalékos korrekció, de a hosszú távú trend egyelőre nincs veszélyben – mondta a VG-nek Varga Zoltán, az Equilor szenior elemzője. Hozzátéve: komolyabb változást csak a tavaly tavaszihoz hasonló időszak hozhatna, ha ismét megnövekedne a volatilitás a részvénypiacon. Az árfolyam csapkodásának idejében ugyanis már veszítenének népszerűségükből az ETF alapok.
Ettől függetlenül is érdemes figyelemmel kísérni az ETF-piacot
– folytatta az elemző, mert ennek mérete mára olyan jelentős lett, hogy komoly árfolyamhatása van a tőzsdéken annak, hogy az alapkezelők éppen mit preferálnak. Talán a legszembetűnőbb, hogy lassan eltűnik a divergencia részvénypiacokról. Az egyedi hírek alig-alig tükröződnek a felszínen, mert az ETF alapkezelők tömbösített bevásárlásai elsimítják a kisebb hullámokat. Ezzel aláássák az egyedi befektetők stratégiáját. Bár még korai lenne a kézműves részvénybefektetések halálát jósolni, de az biztos, hogy az ETF alapok súlya jelentősen csökkenti ezek hatékonyságát. Más oldalról nézve, miközben az ETF alapok a kisebb árhullámokat kioltják, néha maguk keltenek árfolyam cunamikat. Egy-egy nagyobb ETF kiszállás valamely eszközosztályból, hasonló, mint az egy srófra járó, azonos szignálokra reagáló tőzsdeautomaták által okozott crash flash jelenségek, vagyis a váratlanul jelentkező, fundamentálisan megmagyarázhatatlan tőzsdei összeomlások. Ráadásul, további rokon vonás, hogy az ETF-ek működése eleve jelentős részben automatizált.
A részvénypiac két sarkán látható most igazi tömbösödés.
Egyik oldalon az ETF-ek tömörítik a tapasztalatlan vagy időhiánnyal küszködő, gyakran alultőkésített befektetőket, akik akár kisebb összegekkel, alig odafigyelve is profitra tehetnek szert. A történet, persze, így túl szép. Mert komoly hátránya az ETF befektetéseknek a hozam korlátozottsága. És az izgalom teljes hiánya – tegyük hozzá. Mindig nyer a csapat, vagy legalább kihoz egy döntetlent, de kevés a gól. Ez olyan, mint a családi meccsre járás, sok popcornnal. A másik végletet a mém-részvények, közösségi médiaoldalakon szerveződő, népes rajongótábora képviseli. A részvénypiaci B-közép, akik szinte belehajszolják az egyébként érdektelen kispapírokat a győzelembe. Annyira különböző habitus jellemzi a két tábort, a generációs különbségekről már nem is beszélve, hogy egymásnak nem igazán konkurensei.
Bár van egy fontos közös vonás, az ETF és a mém befektetések sem igényelnek szaktudást vagy piaci tapasztalatot.
Az egyik tábort az elemzői csapattal támogatott profi alapkezelő, a másikat tőzsdeguru véleményvezér irányítja. Az előbbi legfeljebb statisztikákat lobogtat, a másik pedig virtuális sámándobot püföl. Az azonban közös bennük, hogy mindkét szélsőséges tábor középről szívja el a levegőt. Mára a részvénypiac szinte darázsderekú lett, középen csak egy szűk körű elit befektetői réteg maradt, akiknek van kellő szaktudása, és elegendő tőkéje az egyedi sztorik kézműves megközelítéséhez. És persze, kurázsijuk, hogy esetenként, szembe menjenek a birkapiaccal.
