Őrült fogadások az olajpiacon

Egyre őrültebb fogadásokat kötnek az opciós piacon a kőolaj áremelkedésére. Miközben az amerikai benchmark olaj, a WTI jegyzése 82 dollár közelében mozog, tömegesen fogadnak arra, hogy már idén decemberben eléri a 100 dollárt a kurzus. Ami nem csak azért érdekes, mert 2014 óta nem járt 100 dollárnál a jegyzés, de a Wall Street Journal által idézett kereskedők szerint az is feltűnő, hogy a piaci ártól ilyen nagy távolságra kötnek rövid távú opciókat. Pláne, hogy az opciók nem csak fogadásokra szolgálnak, de a fedezeti szerepük is jelentős. És a WTI ára csak ebben a hónapban 10 százalékot emelkedett, míg az idei évben már 70 százalékot ralizott.

Októberben átlagosan mintegy 167 ezer WTI opció cserélt gazdát naponta, ami a CME Group adatai szerint tavaly március óta nem tapasztalt átlagos napi aktivitás. Míg a QuikStrike szerint jelenleg a legnépszerűbb a 100 dolláros bullish szerződés, de a 95 dolláros és a 180 dolláros opciós szerződések is feltűnően népszerűek voltak a múlt héten. A WTI jegyzéséhez kapcsolódó 100 dolláros opciós vételi szerződések már több mint egy napi globális kőolajtermelésre vonatkoztak. Ami arra utal, hogy az idei energiapiaci raliban még mindig van tartalék a további gyorsuláshoz.

Az elmúlt hetek legextrémebb fogadása a 200 dolláros jövő decemberi Brent árfolyamra kiírt opció volt, melyre kötés is született.

Bár ez már látszólag a lehetetlen esemény kategóriájába tartozik, Pletser Tamás, az Erste olajpiaci elemzője mégis arra hívta fel a figyelmet, hogy a piac hajlamos alábecsülni a szélsőséges helyzetek valószínűségét. Mert a mindennapok során általában a normális eloszlásból indulunk ki, ami az események derékhadához nagy valószínűségeket köt, a szélsőértékekhez pedig nulla közelit. Ám a libanoni-amerikai pénzügyi esszéista Nassim Taleb „fekete hattyú” elmélete épp azt taglalta, hogy érdemesebb a nulla helyett „kicsi” valószínűségekkel dolgozni. Taleb abból indult ki, hogy ha a Közel-Kelet Svájcának tekintett, virágzó Libanonból néhány évtized alatt a végtelen polgárháborúba süllyedt Bejrút válhatott, akkor más, korábban elképzelhetetlen eseményeket is komolyan kell vennünk. Pletser szerint a mostani olajár-emelkedést elsősorban az táplálja, hogy az elmúlt 5-8 évben alacsony volt a szektorban a beruházási aktivitás, s a járvány utáni keresletnövekedés ellenére sem várható a beruházások növekedése, mert az ágazat „zöldülése” miatt nehéz a bankoktól olajhitelt, vagy akár gázhitelt kapni. Így 3-5 éves távlatban magas fosszilis energiahordozó árakkal kell számolnunk. És ha a tavalyi 4,5 eurós európai földgázárakat a mostani 98-110 eurós árazással vetjük össze, akkor az olajár 85 dollárról 200 dollárra emelkedéséhez is kapcsolhatunk árazható valószínűséget.

Amikor a piac 190-200 dolláros olajártól tart, akkor valójában a mostani extrém földgázárakat számolja át olaj egyenértékesre – vélekedett Bosnyák Zsolt, az Equilor szenior elemzője, hozzátéve: az energiatermelésben van rá mód, hogy a földgáztüzelésű erőműveket dízelüzemre kapcsolják át. Ám ez a hatás tavasszal enyhülhet, mégis valószínű, hogy a tavalyelőttinél magasabb árszintekkel kell számolnunk  középtávon.

A mostani piac vadságát jól jellemzi, hogy a tankönyvek szerint az emelkedő árak jellemzően mérséklik a volatilitást. Nos, ehhez képest az olajpiacon most a magasabb árazáshoz fokozódó turbulencia társul. Ami arra utal, hogy egyre nagyobb a spekulatív tőke aránya az opciós piacon. Ami két esetben is eladási hullámokat okoz. Ha attól tartanak, hogy fordul a piac, s zárnak, vagy ha úgy vélik, gyorsul a rali, s feljebb kötnek.