Oroszország kiszorítása a nyugati gazdasági kapcsolatokból felizzította a már korábban sem ritka találgatásokat arról, hogy politikai-gazdasági kettészakadás felé halad-e a világ. Ulrich Leuchtmann, a Commerzbank deviza- és árupiaci főközgazdásza most egy eddig alig vitatott összefüggésre hívta fel a figyelmet: ha ez a folyamat előrehalad, átformálja a kétoldalú kereskedelmi pozíciókat is, ezért hosszú távra újra kell gondolni a devizaárfolyamokat. Az euró számára kellemetlen eredmény jöhet ki.

11 April 2022, Hessen, Frankfurt/Main: Demonstrators dump black colored water during a protest by the group "Last Generation" at Commerzbank headquarters. The group is calling for an immediate halt to all investment in and new expansion of fossil fuel infrastructure. Photo: Sebastian Gollnow/dpa (Photo by Sebastian Gollnow / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Fotó: Sebastian Gollnow / dpa Picture-Alliance via AFP

Az 1990-es és 2000-es években mérföldes léptekkel előrehaladó globalizáció alapgondolata volt, hogy a nemzetközi kereskedelem egyre kiterjedtebbé válik, függetlenül attól, hogy a résztvevők politikai értelemben milyen értékeket vallanak – indítja gondolatmenetét jegyzetében a közgazdász. 

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy eldöntsem, ez erkölcsileg helyes volt vagy nem. Egyszerűen csak annyit állítok: ezt a gondolatot egyre nehezebb megvédeni

– tette hozzá.

A korábbi gondolkodás összeomlására több jel is utal Leuchtmann szerint.

Nyugaton előrehaladott folyamat, és nem csak a „woke” kisebbség (a kiüldöző kultúrát alkalmazó radikális erkölcscsőszök) részéről, hogy a fogyasztók egyre nagyobb gondot fordítanak az ár és a minőség mellett a megvásárolt áru előállításának körülményeire. Ha egy márka hírneve megromlik, még azok sem veszik, akik nem ilyen érzékenyek. 

Oroszország a legjobb példa rá, hogyan szakadhatnak meg teljes hirtelenséggel a gazdasági kapcsolatok, miközben a demokráciák a nem teljes mértékben vitathatatlan hagyományos tétel szerint nem fegyverrel oldják meg egymás közötti vitáikat viszi tovább a közgazdász.

Az orosz és kínai légierő közös gyakorlata a Japán-tengeren egy olyan epizód, amely jól példázza a „bipoláris világrend” kialakulása, a világ kettéosztódása kockázatait. Ha új vasfüggöny ereszkedik le, az bizonnyal az új blokkok közötti kereskedelmet is átrajzolja és ez az, ami miatt érdemes lehet újragondolni a devizaárfolyam-kockázatokat véli Leuchtmann.

A devizakereskedők ugyan gyakran nem értik ezt az összefüggést, de a devizaárfolyamokat alapvetően meghatározó nemzetközi tőkeáramlások csak akkor indulnak el, ha van mögöttük folyófizetésimérleg-tranzakció”, az utóbbiaknak a zöme pedig kereskedelmi ügylet.

Ebből ered – magyarázta a szakember –, hogy ha a világ kettészakad, akkor az átrajzolódó kereskedelmi viszonyok jelentősen átformálhatják a devizaárfolyamokat is. Az egyes országokra, illetve devizákra lefordítva ez azt jelenti, hogy az határozza meg az erejüket, javul vagy romlik-e a külkereskedelmi pozíciójuk.

Ha egy gazdaság jelenleg nagy mennyiségben exportál a vasfüggöny túloldalára, ennek a csökkenése gyengíti a devizáját. Ha nagy mennyiségben importál onnan, akkor a csökkenés devizaerősítő. A hatások pedig gazdaságonként mások lehetnek.

A második esetre a legjobb példa, hogy Donald Trump elnöksége idején a dollár megerősödött a Kína ellen folytatott kereskedelmi háborútól. 

Tartok tőle, hogy az euró az első kategóriába fog esni

tette hozzá Leuchtmann.

A szakember nem vitte tovább a gondolatot, és a devizaárfolyamokat manapság ha a gazdasági-politikai fundamentumok nem változnak meg hirtelen jórészt a jegybanki kamatkilátások alapján jósolgatják a szakemberek, ezt teszi jegyzeteiben maga Leuchtmann is.

A jegyzet is mutatja azonban, hogy a bogár már a fülekbe került, a kérdés, milyen fejleményeknek kell történniük ahhoz, hogy a piaci elemzők elkezdjék számolgatni és modellezni az egyes devizákhoz kötődő geopolitikai kockázatokat, és ha ez elkezdődik, innen már egy lépésnél is rövidebb, hogy beárazzák őket.

Az euró Leuchtmann pedzegette problémájának egy jelentős szeletére pillantva: 2021-ben Kína az Európai Unió harmadik legnagyobb exportpartnere volt Kína mintegy 10 százalékos részesedéssel, és a legnagyobb importpartner 22,4 százalékos részesedéssel. Az EU Kínával szembeni deficitje a 2011-es 129 milliárd euróról tavalyig 249 milliárdra nőtt.

Aki ebből akar a devizák számára releváns geopolitikai kockázatokat számolgatni, annak nincsen könnyű dolga, hiszen nehezen megjósolható, hogy egy vasfüggöny milyen változásokat okozna kivitelben és behozatalban. Nem is csak az számít, mekkora értékű a változás, hanem az is, milyen mértékben tartalmaz a gazdasági fejlődésben nélkülözhetetlen és nehezen kiváltható árukat, szolgáltatásokat. 

Ráadásul egyes országok is más-más helyzetben vannak, Európa ipari motorjának, Németországnak például nagyobb csapást jelentene kínai exportjának megcsappanása, mint másoknak. A német kivitel 124 milliárd dollárt tett ki tavaly, a behozatal 115 milliárdot.

Ami Magyarországot illeti, az Oroszországot érő szankciók hatásait már sokat elemezgették. Kínába tavaly 2,48 milliárd dollár értékben exportáltunk elektromos felszerelést, járműveket, gépeket és egyebet , az importunk viszont ennél sokkal nagyobb volt: 10,1 milliárdra rúgott.