Kiváló első negyedéves eredményekkel rukkolt elő a Richter a múlt héten, az összes eredménysoron messze túlteljesítve az elemzői várakozásokat. A vezetőség mégis ismételten hangot adott aggodalmának, hogy a szállítási késedelmek, a vegyianyag- és energiaárak, továbbá a bérköltségek számottevő növekedése miatt megemelkedő gyártási költségek a későbbiekben fokozottan éreztetik hatásukat a fedezeti szintekben, mivel az első negyedéves értékesítést nagyobbrészt a meglévő (alacsonyabb költséggel előállított) készletek terhére realizálta a társaság. Ezzel egy időben a vezetőség kijelentette, hogy sem az árbevétel, sem a profit, sem a fedezeti szintek romlására nem számít idén. Mindezek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon melyik kijelentésnek adjanak hitelt a befektetők. 

Régóta jellemző a Richter kommunikációjára, hogy talán túlságosan is óvatos, amikor a kilátásokról esik szó.

Az esetek többségében a menedzsment aggodalmai utólag túlzónak bizonyulnak. Tulajdonképpen nem az elővigyázatos megközelítéssel van gond, hanem az ellentmondásos üzenettel, amelyet a menedzsment a piacnak közvetít a jövőbeli erdeményességet illetően. A befektetők nyilván tisztában vannak a bizonytalan gazdálkodási környezetből fakadó kockázatokkal (úgymint gyorsuló bérinfláció, emelkedő kamatok, lassuló növekedés, háború), de leginkább arra lennének kíváncsiak, hogy mindezek következményeit miként látja a Richter vezetősége a vállalat működésére nézve, és ennek alapján lehetőleg valós képet szeretnének kapni a társaság várható teljesítményéről. 

A kétértelmű üzenetek erősen kontraproduktívak. A Richter az elmúlt tizenkét évben – amióta látványosan elmozdult az úgynevezett a specialty gyógyszeripari vállalati arcél kimunkálása felé a PregLem (EsmyaTM) és a szájon át szedhető orális fogamzásgátló (Grünenthal) készítmények megszerzésével – euróban mérve 25 százalékos összhozamot ért el (árfolyam-emelkedés és osztalékhozam formájában), ami mindössze 1,8 százalékos éves átlagos hozamnak fel meg. 

Ugyanebben a periódusban az európai gyógyszerszektort reprezentáló SXDP index összesített hozama 275 százalék volt, de még a tisztán generikus készítmények gyártójaként számon tartott, ugyancsak jelentős orosz és ukrán kitettségű szlovén Krka is 108 százalékot tudott felmutatni.

Az alulteljesítés okai között a Richter-részvények viszonylagosan alacsony piaci likviditása, a folyamatosan bizonytalan makro- és szabályozási környezet, a Vraylaron kívüli más gyógyszerek (például nőgyógyászati portfólió) alulértékelt teljesítménye, a megszerzett eszközök értékvesztése (EsmyaTM) és legutóbb az orosz és az ukrán kitettségből adódó kockázatok mellett (13 százalék az árbevételben) két további fontos tényezőt mindenképpen érdemes megemlíteni: 

  1. szuboptimális tőkestruktúra (a Richter kifizetési hányada átlagosan 27 százalék volt az elmúlt öt évben, ami 2-3 százalékos osztalékhozamnak felelt meg, szemben a Krka 62 százalékos, illetve 4-5 százalékos mutatójával, miközben a Richter évről évre jelentékeny nagyságú készpénzt termel);
  2. indokolatlanul óvatos útmutatás az eredmény várható alakulását illetően. Ezeknek pedig végső soron az a következménye, hogy a piac a Vraylaron kívüli egyéb készítményekből származó profitnak (25 százalék) és a társaság k+f-tevékenységének semmilyen értéket nem tulajdonít, ami nyilvánvalóan nonszensz.

Az sem reális, hogy a Richtert pillanatnyilag 25 százalékos diszkonton kereskedik a Krkához képest,

miközben a gyógyszergyártáson elért bruttó fedezete több mint 10 százalékponttal magasabb. A részvényeseknek nagy valószínűséggel más választásuk nem marad, mint kérni a Richter vezetőségét az osztalékkifizetési hányad radikális, akár 100 százalékra történő emelésére, hogy realizálhassák a társaságban rejlő értékpotenciált, ám ettől függetlenül a céget továbbra is masszívan alulértékeltnek tartjuk.