Az immár bő 13 éve, 2009 márciusa óta tartó általános tőzsdei emelkedő trend a járvány idején számolatlanul piacra öntött, elsősorban amerikai jegybanki fedezetlen pénz hatására 2020 második felében begyorsult, majd tavaly év végén tetőzött. Nem véletlen az időpont:
az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed befejezte a pénzt a piacra borító eszközvásárlási programot, vagyis a tőzsdét éltető pénzözön elapadt.
Ráadásul azóta megkezdődött a hatalmas összegű pénz visszavonása is, egyelőre havi 47,5 milliárd dolláros ütemben, ami ősszel már havi 95 milliárdra emelkedik, így a részvénypiacon is érezhető lehet a pénzkivonás hatása.
A tőzsdék reakciója gyors volt: bő fél év alatt a legfontosabb index, az amerikai S&P 500 kicsit több, mint 20 százalékkal esett. Ez általánosan elfogadott piaci vélemény szerint a medvepiac, a csökkenő trend határa, eddig a pontig csak korrekcióról beszélhetünk. A német DAX és a francia CAC 40 ugyancsak 20 százalékos gyengülés után érte el a mélypontját, a jóval mozgékonyabb amerikai Nasdaq viszont sokkal nagyobb mértékben esett, a legnagyobb technológiai részvények között 50 százalékos értékvesztés is előfordult,
a tavalyi év legnagyobb kedvencei között pedig 80-90 százalékos zuhanásra is volt példa.
Első körben ez elég nagy esésnek bizonyult: csak az amerikai részvénypiac teljes értéke több ezermilliárd dollárral zuhant, ami nagyjából megfelel a járvány alatt a Fed által az eszközvásárlási program során kibocsátott összeggel. A pesszimizmus is eléggé megnövekedett, már legfőbb ideje volt egy kiadós korrekciónak, felpattanásnak. Erre az utóbbi hetekben sor is került, olyannyira, hogy a tavalyi mániák, például a mémrészvények árának felhajtása is megkezdődött.
Ilyenkor aztán felvetődik a kérdés, hogy meddig tarthat egy ilyen felpattanás. Véget ért-e a csökkenő trend, amely a legnagyobb index szintjén érdemben meg sem kezdődött, hisz az alig járt a bűvös 20 százalék alatt? A Bank of America elemzői azt vizsgálták meg, hogy kiknél, mely piaci szereplőknél van a részvények többsége. A tapasztalatok szerint ugyanis nagy jelentősége van annak, hogy – ahogy André Kostolany, a múlt század magyar származású tőzsdei guruja mondta – a részvények stabil vagy remegő kezekben vannak.
Stabil kezeknek azok a megfontolt, többnyire intézményi vásárlók tekinthetők, akik a csökkenő trend előrehaladott, sokszor pánikszerű szakaszában töltik fel portfóliójukat, míg a remegő kezek azokat jelképezik, akik a nagy emelkedés utolsó szakaszában, majd a csökkenő trend kezdetén vásárolnak.
Az utóbbiak között a lakosság széles rétege megtalálható, ahogy Kostolany mondja: már a háziasszonyok is részvényeket vásárolnak. Ennek megfelelően ilyenkor a részvények jókora hányada kerül a lakossági befektetők széles rétegéhez.
A BofA most megvizsgálta, hogy az amerikai piacon a részvények milyen arányban találhatók a különféle befektetői csoportoknál, és arra jutottak, hogy a lakossági befektetők aránya igen magas, 50 százalék fölötti. Márpedig 2002 végén, majd 2009 márciusában a medvepiacok utáni forduló úgy következett be, hogy a magánbefektetők részvényállománya alaposan, sok ezermilliárd dolláros összeggel csökkent. Ennek alapján úgy gondolják, hogy a tavaly indult esés nem ért véget, csak egy kiadósabb felpattanást láthatunk.
A felpattanás lehetséges mértékéről Kate Gandolfo, a JPMorgan elemzője adott előrejelzést. Szerinte az, hogy a volatilitást mérő VIX index április óta először a 20-as érték alatt járt, bevonzza a volatilitás alapján kereskedő, úgynevezett quant alapokat. Becslése szerint akár napi 2-4 milliárd dollár értékben vehetik most ezek az alapok az S&P 500-at, és a folyamat akár fel is gyorsulhat, ha az index a 200 napos mozgóátlaga fölé kerülne ismét. A vásárlási hullám akár száz napig is tarthat, ezalatt csak egy erősen negatív hír lenne képes kimozdítani a mostani emelkedő trendből az indexet, és akár 200 milliárd dollár is áramolhatna a piacra.
