Háború, magasabbra kúszó infláció vagy a részvény- és kötvényeszközök alulteljesítése idején törvényszerű, hogy sokan a hagyományos, biztosnak tartott menedéket kínáló befektetési termékeket keresik. Az arany és az ezüst a fő irány, de épp a nemesfémtartalom miatt a befektetési célú éremgyűjtéssel is többen kezdtek el foglalkozni idén – mondta a VG kérdésére Csóka Ferenc, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke.
De tulajdonképpen mindegy, hogy valaki gyűjtőszenvedélyből vagy alternatív befektetést keresve fordul a fémpénzek felé, már kezdőként érdemes tisztában lennie azzal, hogy csak a Magyar Nemzeti Bank programjában kibocsátott termékeket ajánlják a szakértők. Az egyesület elnöke szerint egyáltalán nem véletlen, hogy többen keresik most hosszabb távú befektetési céllal az emlékérméket: egyrészt az arany- és ezüstpénzeknek grammban meghatározott nemesfémtartalma van,
másrészt ezek a pénzek törvényes fizetőeszköznek minősülnek,
ami azt jelenti, hogy a rajtuk szereplő névérték alapján lehet velük fizetni a boltban (nem érdemes), és az 1967 után piacra dobott érméket a kereskedelmi bankok és a jegybank is korlátlan mennyiségben beváltja,
tehát egyszerűen kizárt, hogy ezeknek a fémpénzeknek a névértékük alá essen az ára. Felfelé viszont szabad a pálya, volt rá példa, hogy pár év alatt ötszörösére emelkedett egy népszerű pénzveret piaci értéke.
Csóka Ferenc szerint a kibocsátáskor (az MNB 2022-es programjában 28 érme található) még nem lehet tudni, mely sorozatok lesznek később igazán keresettek, ezáltal drágábbak; mindez nagyban függ a példányszámtól, a tervezőtől (többnyire szobrász, képzőművész). Speciális értéket képviselnek az aranypénzek, amelyek többnyire nagyobb névértékűek (50 ezer forint felett), és alacsony, akár csak néhány százas a kibocsátott példányszámuk.
Az emlékérme egyébként, váljon bármennyire is keresetté, nem adható ki az eredetileg limitált mennyiség felett, vagyis hiába nagy a kereslet például egy Rubik-kocka-emlékérmére, az nem verhető újra.
Különösen az ezüst- és az aranypénzek iránt nagy a kereslet – mondta Csóka Ferenc –, nem is jut mindenkinek, a gyűjtők szenvedélyét és a kereskedők hasznát is igyekszik kordában tartani a kibocsátó, ezért egy tulajdonos maximum három példányt vehet a sorozat egy-egy eleméből. Innen kezdve a másodpiacé a terep, s ha nem fogy el az összes a kibocsátást követő három hónap alatt, onnantól kezdve 27 százalék áfa is rárakódik az árra, ez egyébként jó ösztönző, a rutinos gyűjtők nem is várnak sokat, hamar lecsapnak a kiadott érmékre. A másodpiacot tipikusan a gyűjtői aukciók, találkozók, illetve jellemzően a Vatera felülete jelenti.
Az utóbbi években a Magyar Kutyák sorozat a legnépszerűbb, például hiába készült 10 ezer darab négy éve a vizslákból, a 2000 forintos névérték helyett 30 ezer forintos átlagáron cserélnek gazdát ezek az érmék.
„A kutyás sorozat remek tematika, talán a sok kutyatartó gazdi miatt lett ekkora siker” – mondta az egyesület vezetője, aki hozzáteszi, van persze olyan pénzérme is, amelyre szerényebb az érdeklődés, ilyen az idén piacra dobott mRNS-vakcina tiszteletére kibocsátott is.
Aki egy adott évi sorozat valamennyi elemét megveszi, évi több mint 100 ezer forint névértékű fémpénzt szerez, az egyesület tagjai ezért már javasolják a gondoskodást a biztonságos tárolásról.
A gyűjtés egészen kis tőkével, akár 100 ezer forint alatti megtakarítással is elkezdhető, tartják a szakemberek, hozzátéve, hogy az emlékpénzvásárlás tulajdonképpen nem más, mint a papírpénz/számlapénz elcserélése ezüst- vagy fémérmére (a sorozat elemei rendszerint két részből állnak, a drágább az ezüstpénz, az olcsóbb az alumínium-bronz verzió).
Magyarországon körülbelül 10 ezren rendelkeznek hivatalos, az MNB által kibocsátott érmékkel, a forintidőszak előtti pénzek iránt egy sokkal szűkebb kör érdeklődik: az elmúlt ezer év pénzeinek értékét már tényleg csak szaktudással lehet felmérni, de a mai modern érmékhez kevésbé szükségesek mélyebb numizmatikai ismeretek.
Rossz tapasztalatokkal is járhat az éremvásárlás, de ezek nem az MNB-kibocsátásokhoz kötődnek, hanem számítógéppel tervezett, többnyire Kínában vert, itthon agyonreklámozott, ezüstözött/aranyozott hatású érmékhez, amelyek esetében a vételár 80-90 százaléka az ügynevezett „gyűjtői élmény”, a termékek nem visszaválthatók, és gyűjtői értékük sincs.
