A múlt évtizedben, majd a járvány alatt a jegybankok rákaptak az állampapírok és esetenként más értékpapírok fedezetlen vásárlására, mint gazdaságélénkítő és inflációnövelő csodaszerre. Utóbbi olyan jól sikerült, hogy most a gigantikus ellen kell küzdeni, igen ám, de a rengeteg amit magas áron, alacsony hozamok mellett vettek meg, most magas hozamok mellett, vagyis olcsón lehet eladni.
Egyelőre komolyabb eladásba csak az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kezdett, hogy mérsékelje a korábban a piacra bocsátott fedezetlen pénz mennyiségét és így inflációnövelő hatását, azonban a jegybankoknál maradó kötvényeket is folyamatosan át kell értékelni a piaci adatok alapján, így ha nem adnak el, akkor is méretes veszteség keletkezik könyveikben.
A jegybankokat a magas kamatok időszakában más veszteség is sújtja: a megemelkedett alapkamatok és egyéb jegybanki kamatok, amelyeken a kereskedelmi bankok a jegybanknál tarthatják a pénzt, ugyancsak veszteséget okoznak. A kamatot nem lehet a semmiből, fedezetlenül fizetni, hisz ez megint csak fedezetlen pénzkibocsátás lenne, amely az inflációt felhajtaná, így a veszteséget állni kell valakinek, és hát ki más állhatná, mint az adott állam költségvetése. A Fed veszteségeinek fedezésére kénytelen az amerikai kincstár kötvényeket kibocsátani, vagyis adósságát növelni, a nem éppen rózsás állapotban lévő brit kincstárnak ugyanezt kell tennie, hogy a Bank of England veszteségeit fedezze.
A szép időkben, amikor a jegybankok által korábban megvásárolt kötvények ára emelkedett a hozamok további süllyedése miatt,
a jegybankok méretes nyereségüket befizették a költségvetésbe.
A Fed tavaly még 100 milliárd dollárral járult hozzá a költségvetéshez, idén azonban már becslések szerint 80 milliárdot kell visszapótolnia onnan, és ez még nem lenne rossz egyenleg, ha csak egy évről lenne szó, de a jövőre a várhatóan magasabb kamatok miatt az összeg még nagyobb lesz, és akár több éven át is magasabbak maradhatnak a kamatok és hozamok, mint amelyek mellett a Fed bevásárolt, így veszteség több éven át fennmarad.
A jegybankokat emiatt most újra kritika éri az eszközvásárlási programok mérete miatt, és nem teljesen indokolatlanul. Amikor a múlt évtizedekben ezeket a programokat tömegesen alkalmazták, a jegybanki cél alatti infláció, amivel ezt indokolták, nem okozott gazdasági károkat, nem növelte a munkanélküliséget, sőt, épp ebben az időszakban valósult meg a szinte példa nélkül álló teljes foglalkoztatottság a fejlettebb országokban. A járvány elején indokolt volt a ismét a beavatkozás a pénzügyi piacok megnyugtatására, később azonban, amikor a helyzet stabilizálódott, a jegybankok vonakodtak csökkenteni, majd kivezetni az eszközvásárlási programokat:
erre csak akkor kerítettek sort, amikor már dübörgött az infláció.
A folyamat extrém mivoltát az is jelezte, hogy több ország állampapírjai negatív hozam mellett kezdtek forogni, miután a jegybank vásárlásai oda szorították őket. Ez nyilvánvalóan értelmetlen volt, hisz önszántából senki nem vásárol azért, hogy bukjon rajta, ilyet csak a jegybankok tettek, arra akkor nem gondolva, hogy később micsoda iszonyatos veszteség képződik a papírokon, amikor a hozamok normalizálódnak, márpedig nyilvánvaló volt, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik.
Ez a helyzet az Európai Központi Bank (EKB) esetében különösen aktuális, hisz volt olyan időszak, amikor az eurózóna tagállamainak harmadában is előfordult a negatív kötvényhozam. Már akkor kritikák érték a szervezetet, főleg a gazdagabb, északi kormányok részéről, hogy ez
Az EKB tervbe vette a megvásárolt kötvények eladásának, azaz a mennyiségi szigorításnak a megkezdését, ám döntés még nem született az időpontjáról. Kérdés, hogy ez befolyásolja-e a kötvényeken realizált jelentős veszteséget. Christine Lagarde jegybankelnök ugyan nemrég azt mondta, hogy a jegybank feladata nem a profit termelés, hanem a monetáris politika finomhangolása, az infláció kezelése, arról azonban nem volt szó, hogy mennyire befolyásoló tényező, ha a jegybank masszív veszteséget kezd termelni.
