A Fed a járvány kezdetétől két éven át több ezermilliárd dollárt bocsátott piacra az eszközvásárlási program által, ami eleinte kifejezetten előnyös volt, hisz stabilizálta a pénzügyi rendszert, később azonban már nem volt igazán szükség rá, miután a gazdaság stabilizálódott. A gigantikus összeg először csak a részvénypiacokat, a kriptodevizákat és az ingatlanárakat hajtotta felfelé, azonban az tavalyi berobbanásában is jelentős szerepe lehetett.
Hosszú ellenállás után végül tavaly ősszel belátta a Fed, hogy komoly és veszélyes inflációról van szó, így muszáj ellene felvennie küzdelmet. Egyben azonban nem léphetett meg mindent: először le kellett építeni az akkor havi 120 milliárd dolláros eszközvásárlási programot (ebből 80 milliárdért állampapírokat, 40 milliárdért jelzálogpapírokat vettek), majd ennek befejezése után indulhatott idén a kamatemelés. A hatalmas fedezetlen összeget azonban vissza is kell vonni legalább részben, ezért júniustól havi 47,5 milliárd dollár értékű lejáró állampapírt nem újított meg a Fed, vagyis ennyi pénzt vont vissza a piacról.
Az összeg most szeptembertől megduplázódik: 95 milliárd dollár lesz, aminek már érdemi hatása lehet mind a piacokat, mind az inflációt illetően.
A fedezetlen pénz végső soron mindig inflációhoz vezet, ha az jórészt belföldi szereplőkhöz kerül (a svájci jegybank rengeteg frankot bocsátott ki, hogy euróra váltsa a frank erősödésének fékezésére, a hatalmas összeg azonban jórészt külföldi befektetőkhöz került, akik csak ülnek a frankon, eszük ágában sincs Svájcban fogyasztási cikkekre költeni). A Fed által kibocsátott óriási összeg viszont alapvetően az USA-ban keresett helyett magának, először a piacokat igen magasra hajtva, majd a külső okokból meginduló inflációra jócskán ráerősítve.
A pénzszűkítés hatása a piacokon szinte azonnal érzékelhető volt: januártól júliusig az amerikai tőzsdei árfolyamok kisebb megszakításokkal estek, a piaci kapitalizáció több ezermilliárd dollárral csökkent, mielőtt megindult az augusztusi korrekció. A kriptodevizák piaca a csúcsához képest a harmadára zuhant, és végül nagyon gyengén ugyan, de már az inflációban is mutatkozott kedvező hatás. Ez persze az USA esetében másnak is betudható: ott sokkal kevésbé emelkedtek az energiaárak, mint Európában, mivel az amerikai földgáz ára csak kismértékben emelkedett a bőséges hazai kitermelésnek köszönhetően.
A most felgyorsuló pénzkivonástól sokan félnek, mondván, hogy túl drasztikus, és akár recesszióba hajthatja a gazdaságot. Ugyanakkor a probléma nem a visszavonással van, az csak egy következmény:
a túlzott pénzkibocsátás volt a probléma, és ha ez az összeg tartósan a piacon marad, folyamatosan inflációnövelő tényezőként hatna, márpedig a jegybank legfőbb feladata most az infláció letörése.
A fedezetlen pénz legalább egy részét ki kell vonni, akkor is, ha ez a piacok esésék és szolgáltatások árának emelkedése nem semlegesíti ezt az összeget.t hozza magával, és ezen keresztül nőhetnek a recessziós félelmek, hisz különben addig nem fékeződik az infláció, amíg az áru
2018-ban a Fed egyszer már megkezdte a pénzkivonást a korábbi eszközvásárlási program után, a monetáris politika normalizálásának jegyében. Akkor azonban az első érdemi tőzsdei visszaesés ijedelmet okozott, az infláció még érdemen nem haladta meg a jegybanki célt, ugyanakkor Donald Trump elnük részéről óriási nyomás nehezedett a Fedre a lazítás érdekében. A pénzkivonást így gyorsan leállították, a tőzsdék fel is pattantak, majd a megjelenő járvány mindent felborított, és erre a Fed korlátlan eszközvásárlási programmal reagált.
Most a helyzet egészen más, mint 4 éve: igen magas az infláció, és ennek fékezése olyan fontos prioritás, hogy akár átmeneti recessziót is kisebb bajnak tartanak, a részvényárak esésével pedig nem is foglalkoznak, és ez a normális hozzáállás, hisz sem a kormánynak, sem a jegybanknak nem feladata hogy a befektetőket támogassa, a piacot felfelé manipulálja, különösen nem a kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban.
A mostani lépés mindazonáltal önmagában
nem törvényszerűen vezet további tőzsdei eséshez, hisz a teljes piaci kapitalizáció eddig lényegesen nagyobb mértékben csökkent, mint a visszavont összeg.
Fontosabb tényező lehet most már, hogy a kötvényhozamok hogyan alakulnak, mennyivel vonzóbbak a részvényekhez képest, és egyre nagyobb szerepe lehet a fundamentumoknak, vagyis a tőzsdei cégek eredményeinek. Az infláció letörése, a monetáris politika szempontjából mindenesetre kedvező a mostani lépés. Ha ezúttal nem állítja le túl korán a folyamatot a Fed, és a járvány alatt kibocsátott fedezetlen pénz jelentős hányadát visszavonja, az infláció megfékezésében ennek döntő hatása lesz.
