Kína Japán nyomdokaiba léphet, ennek viszont biztos nem örülnek Hszi Csin-pingék

Történelmi pillanat következett be a távol-keleti államkötvénypiacon: a kínai 30 éves adósság most először alacsonyabb hozammal forog, mint a japán, ez pedig egyes közgazdászok szerint kifejezetten borús jövőképet vetít az elmúlt években már egyértelműen szenvedő kínai gazdaság számára.

Aggasztó jeleket küld a kötvénypiac a kínai gazdaságnak

Az államkötvényhozamok ugyanis, kiváltképp a hosszú lejáratú államadósságok iránti kereslet sokszor egyértelműen jelzi, hogy a tőkepiacok milyen jövőképet társítanak az érintett országok gazdasági kilátásaihoz: a növekvő kötvényhozamok azt jelentik, a piacok optimisták, és azt várják, az országban bővülni fog a gazdaság, ez inflációhoz vezethet, amit a jegybankok kamatemeléssel reagálnak le, ezért a befektetők magasabb hozamot követelnek a pénzük lekötéséért, hogy annak reálértékét a jövőben is meg tudják őrizni.

Japánban jelenleg a szakértők szerint ez a helyzet: a szigetország vezetése hosszú időn keresztül alacsonyan, sőt, negatív tartományban tartotta a kamatokat, hogy serkenteni próbálja a gazdaságot és a lakossági költekezést a deflációs nyomástól szenvedő országban, ez pedig alacsony hozamokat jelentett a befektetők számára a kötvénypiacon is. A stratégia lassan és fájdalmasan ugyan, de úgy tűnik, beérhet: a szakértők szerint erre utal, hogy növekszik a 30 éves államkötvények hozama, pozitív tartományba került az alapkamat, illetve az is, hogy az infláció az elmúlt években egyre megszokottabb szereplőjévé vált a japán mindennapoknak. A növekvő kötvényhozamok ugyanakkor azt is sejtetik, hogy a befektetők bíznak a gazdaságban és a részvénypiacokban, ezért 

Kína lehet az új Japán: közeleg a stagfláció?

Kínában viszont mindennek az ellentéte zajlik éppen: a világ második legnagyobb gazdaságát az elmúlt években szinte már az ág is húzta , az ingatlanpiac válsága és a lakossági költekezés visszaesése minden létező kormányzati stimulus és monetáris enyhítés ellenére sem oldódott meg és lendült fel, ez pedig egyértelműen pesszimizmusra és óvatosságra inti a befektetőket. Ez látszik a hosszú kötvényhozamok alakulásában is: az államkötvények hozama és árfolyama ellentétesen mozog egymással, így ha növekszik irántuk a kereslet, nő az áruk, az általuk fizetett hozam viszont csökken. Ez látszik a japán esetben, ahol a relatíve alacsony kereslet alacsony árakat, de növekvő hozamokat jelent, és pontosan ez látszik a kínai esetben is, csak éppen fordítva.

A kínai kötvényhozamok ugyanis egyértelműen csökkennek: a 30 éves államadósság után Kínának 2 százalékponttal kevesebb kamatot kell jelenleg fizetnie a befektetőknek, mint két évvel ezelőtt, ennek hátterében pedig a szakértők szerint az áll, hogy

• a bizonytalan jövőképű tőkepiacokról és tőkebefektetések világából a biztos hozamot jelentő államkötvénypiacra menekültek a befektetők, 
• a kínai jegybanknak a gazdaság serkentése érdekében csökkentenie kellett a kamatokat, ami lejjebb nyomta a hozamokat is.

És ha a kínai gazdaságnak nem lett volna eddig elég gondja, két hét múlva ismét Donald Trump kerül majd az amerikai elnöki székbe, az a Trump, aki első elnöksége alatt útjára indította a távol-keleti ország elleni gazdasági hadjáratot, és most sem fukarkodik a Hszi Csin-pingék térnyerése elleni ígéretekkel: újabb vámok és kereskedelmi korlátozások is érkezhetnek a kínaiak kárára, tovább zordítva az amúgy sem mesés kilátásokat.