Amerika drágán növekszik, de meddig bírja?

Az OECD 2025-ös előrejelzése szerint az amerikai GDP-növekedés 1,6 százalékra eshet vissza, miközben ehhez évi több ezer milliárd dollárnyi új adósság társul. Ez ma nagyjából azt jelenti, hogy 1,53 dollárra van szükség minden egy dollárnyi GDP növekedéshez, ez a dinamika pedig hosszú távon fenntarthatatlan.

Trump mostani vámintézkedései, például a kínai elektromos autókra és technológiai eszközökre kivetett 145 százalékos vám, nemcsak politikai üzenet, hanem üzleti stratégia is. Ez a vámháború valójában sokkal inkább alku:

De ez már nem a világ kizsákmányolásának korszaka: ma már nincs olyan külső tér, amely olcsón termelne és feltétel nélkül elfogadná az amerikai dominanciát. Kína pedig visszavágott: 125 százalékos válaszvámokkal. A világ már nem reagál kiszolgáltatottként, és ez alapvető fordulatot jelent. Rövid távon ezek a vámintézkedések infláló hatásúak, mivel amikor egy ország vámot vet ki az importtermékekre, azok drágábbá válnak a hazai piacon. Ez költséginflációt okoz: mind a fogyasztóknak, mind a vállalkozóknak többet kell fizetniük. Ilyenkor nemcsak a fizikai arany, hanem digitális verziója, a bitcoin is kifejezetten vonzó befektetésnek számít. Közép-, illetve hosszú távon viszont a globális kereslet visszaesik, amennyiben az országok nem tudnak kereskedni egymással, kevesebb tőke és áru áramlik, visszaesik a beruházás, a fogyasztás és a termelés, amely gazdasági lassuláshoz, végső soron deflációhoz vezethet. Ilyen és ehhez hasonló viszontagságos helyzetben nyújthat stabil pillért financiálisan, ha hosszú lejáratú Treasury Bond ETF-ben, valamint amerikai és német államkötvényekben tartjuk a pénzünket. Ezek az eszközök nemcsak stabil jövedelmet biztosítanak, hanem árfolyam nyereséget is hozhatnak, ha a kamatlábak csökkennek. Azonban fontos figyelembe venni a kamatlábak változására való érzékenységet és a piaci volatilitást.

Ez a helyzet 

Amíg voltak újabb tartományok, volt arany, rabszolga és termőföld, a növekedés is működött. De amikor a birodalom elérte fizikai határait, és már nem maradt mit meghódítani, a rendszer befelé fordult és egyre inkább önmagát kezdte fogyasztani. Az egyik legbeszédesebb jele ennek a pénzrendszer összeomlása volt: a római denarius ezüsttartalmát fokozatosan csökkentették, hogy mesterségesen növeljék a pénzkínálatot, ez volt az ókori verziója a monetáris lazításnak, a mai kamatvágások őse. Rövid távon ez fenntartotta a működést, de közben lerombolta a bizalmat és elinflálta a rendszert. Akkoriban szintén, mint most is a fizikai nemesfémek nyújtottak menedéket, mert az emberek nem bíztak az állami pénzben. Ma az USA ugyanezt teszi: a Federal Reserve a 2025-ös év végére készül csak érdemben csökkenteni a kamatokat, de ezzel legfeljebb időt nyer, nem megoldást. Ebből nem fogják tudni „kiprintelni” magukat.

Az amerikai modell alapja sokáig az volt, hogy 

akiből erőforrást lehetett kisajtolni. Most viszont nincsenek új földrészek, nincsenek új olcsó munkaerőpiacok, nincsenek új hódítások. A világ többi része már nem nyitott a korábbi játékszabályokra. A globális gazdaság új fázisba lépett, ahol Amerika már nem bővíthet, csak optimalizálhat. A kiút a rendszer újratervezése lenne: produktivitásra épülő, innováció- és technológiaalapú belső növekedés, az eladósodás fékezése, az infrastruktúra valódi modernizálása, és egy együttműködésre alapozott külgazdasági stratégia a dollár dominanciájának megtartásával. A kamatcsökkentés nem cél, csak eszköz és önmagában nem menti meg a rendszert. Az amerikai gazdaság nem omlik össze holnap, de ha nem ismeri fel, hogy már nem uralhatja a világot, csak része lehet egy új egyensúlynak, akkor pontosan ugyanabba a csapdába sétál bele, mint egykor Róma: belülről válik védtelenné.