Romlott az amerikai szövetségi adatszolgáltatás minősége a Trump-adminisztráció által kezdett létszámleépítések nyomán. Az amerikai inflációs rátát közzétevő Munkaügyi Statisztikai Hivatal a héten közölte, hogy az ügynökség munkaerő-felvételének befagyasztása miatt a múlt havi inflációs jelentésben, amely áprilisban vizsgálta az árakat, kevésbé pontos módszert alkalmaztak, mint korábban.
A szövetségi statisztikusok körében tapasztalható munkaerőhiány kérdéseket vet fel a közelmúltbeli és a közelgő inflációs jelentések minőségével kapcsolatban
– mondják amerikai közgazdászok. Nincs jele annak, hogy szándékosan hamis vagy félrevezető statisztikákat tennének közzé, de az adatokkal kapcsolatos problémák következményekkel járhatnak a gazdaságra nézve. Pláne, hogy az inflációs adatok szolgálnak támpontként a jegybankároknak a kamatpálya kialakításához.
Az inflációs ráta kiszámításához minden hónapban több száz kormányzati dolgozó, akit számlálóbiztosnak neveznek, járja az amerikai városokat, és ellenőrzi az árakat. Ha a kormány számlálóbiztosai nem találnak egy adott termékhez konkrét árat egy adott városban, akkor hasonló vagy helyettesítő termékek árváltozása alapján tippelik az inflációt.
Áprilisban azonban, amikor a korábbinál kevesebb dolgozó látott neki az árak ellenőrzésének,
az amerikai statisztikusok a szokásosnál sokkal gyakrabban tippeltek.
A statisztikai hivatal áprilisban leállította a fogyasztói inflációs adatok gyűjtését Lincolnban, Nebraskában és Utah államban. Júniusban pedig leállította az adatgyűjtést Buffalóban és New Yorkban.
A Fed inflációs célja közismert. De nem csak a kamatokra hatnak az inflációs adatok. A bérmegállapodások, az adósávok és a kincstári kötvények hozama is nagyban függ az inflációs rátától.
Lehetetlen megmondani, hogy a becslések növekvő aránya miként torzította az adatokat
– mondta Alan Detmeister, a UBS közgazdásza, aki az elsők közt vette észre, hogy az áprilisi inflációs adatokban az árbecslések aránya 29 százalékra ugrott, ami majdnem kétszerese az elmúlt öt évben megszokottnak.
Az Egyesült Államokban két módszerrel számítják az inflációt. Az egyik a fogyasztói árindex, a CPI, a másik pedig a kereskedelmi minisztérium által közzétett személyes fogyasztási kiadások (PCE) árindexe. A jegybank szerepét betöltő Fed a PCE-inflációt részesíti előnyben, míg a mezei befektetők jobbára a fogyasztó árindexet (CPI) figyelik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.