Mindenki az eurót kapkodja, mégis a forint nyert: sokan rossz lóra tettek, óriásit buknak – ideje levonni a tanulságot
Évek óta stabilnak tűnő meggyőződés él a magyar háztartásokban: ha megtakarításról van szó, az euró a menedék. A forint pedig – a közkeletű vélekedés szerint – csak egy irányba képes mozogni, lefelé. 2025-ben azonban a piac egy ritka, de annál tanulságosabb fordulattal emlékeztetett arra, hogy a devizapiac nem közhelyek alapján működik.
A forint az euróval szemben ugyanis 2025-ben 6,88 százalékot erősödött. Ez önmagában is figyelemre méltó, de a valódi üzenet inkább az, hogy sokan éppen azon veszítettek, amit automatikusan „biztonságosnak” hittek.
Ugyanaz az összeg, két teljesen eltérő eredmény
Ha valaki kizárólag forintban tartotta megtakarítását, és az év során nem nyúlt hozzá, akkor nominálisan december végén ugyanazzal az összeggel rendelkezett, mint az év elején. A pénz vásárlóereje azonban a 4,4 százalékos hazai infláció következtében csökkent: ugyanabból az összegből kevesebb árut és szolgáltatást lehetett megvásárolni. A készpénz – devizától függetlenül – inflációs környezetben veszít a vásárlóerejéből, még ha annak mértéke országonként eltérő is.
Devizában mérve viszont egészen más eredmény adódik:
a forint-euró árfolyam történeti adatai – az Exchange-Rates.org éves összesítése – szerint 2025-ben a forint 6,88 százalékkal erősödött az euróhoz képest. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a forintösszeg év végén több eurót ért, mint az év elején.
A kép másik oldala ugyanilyen egyértelmű:
aki euróban tartotta megtakarítását, az nemcsak az eurózóna inflációját viselte, hanem forintban számolva árfolyamveszteséget is realizált.
A devizapiac nem a boltban dől el
A forint 2025-ös erősödése első ránézésre ellentmond a legegyszerűbb gazdasági logikának. A klasszikus összefüggés szerint ugyanis, ha egy országban gyorsabban nőnek az árak, a devizája idővel gyengülni szokott – hiszen romlik a vásárlóereje.
A 2025-ös adatok alapján ez a következtetés akár magától értetődőnek is tűnhetett:
Magyarországon 4,4 százalékos volt az infláció, miközben az eurózónában 2,1 százalék, így papíron tehát a forint gyengülése lett volna a „logikus” forgatókönyv. A devizapiac azonban rövid távon nem elsősorban inflációt áraz, hanem hozamot. Az árfolyamokat nem a bevásárlókosár mozgatja, hanem a tőke ára, vagyis a kamat.
2025-ben pedig éppen ez volt az a tényező, amely felülírta az általános logikát.
A forint erősödésének kulcsa: a kamatelőny
A 2025-ös forinterősödés egyik legfontosabb oka az volt, hogy a magyar kamatszint tartósan magas maradt. Miközben több európai és régiós jegybank már a lazítás irányába indult, Magyarországon a monetáris politika sokáig kivárt.
Ez a különbség olyan helyzetet teremtett, amelyet a nemzetközi befektetők nagyon jól ismernek és rendszeresen kihasználnak: ahol magasabb a kamat, oda – megfelelő kockázati étvágy mellett – megindul a pénz.
Carry trade: amikor a piac maga erősíti a forintot
A folyamat neve carry trade:
a befektetők alacsony kamatozású devizában (például euróban) jutnak forráshoz, majd ezt átváltják olyan devizára, ahol a kamat jóval magasabb, ez esetben a forintra.
Amikor ez tömegesen történik, a forint iránti kereslet látványosan megnő, a devizapiacon (ahogyan más piacokon is) pedig a kereslet emelkedése jellemzően árfolyam-erősödést okoz.
Ráadásul ilyenkor a befektetők nemcsak a kamatkülönbözetből profitálhatnak, hanem abból is, hogy a forint az euróval szemben felértékelődik.
A 2025-ös év ebből a szempontból ideális terep volt: a magas kamat mellé erősödő árfolyam társult.
Miért fájt ez az euróban ülőknek?
A lakossági gondolkodásban gyakori, hogy az euró készpénz önmagában befektetésként jelenik meg. Csakhogy a készpénznek – legyen az forint vagy euró – van egy biztos tulajdonsága: infláció mellett veszít az értékéből.
2025-ben az euróban ülő megtakarító egyszerre két irányból kapott negatív hatást:
- az euró vásárlóerejét csökkentette az eurózóna inflációja,
- a forint erősödése miatt pedig ugyanaz az euró kevesebb forintot ért év végén.
Vagyis az, ami biztos menedéknek tűnt, valójában egy egyoldalú árfolyamfogadás lett.
A nagy tanulság: a devizapiac nem egyirányú
A 2025-ös év nem azt bizonyította, hogy a forint hirtelen erős deviza lett. Azt mutatta meg, hogy a devizapiaci trendek ciklikusak, és a megszokott narratívák könnyen félrevezethetnek.
A forint hosszabb távú pályáját továbbra is befolyásolja
- az infláció,
- a gazdasági növekedés,
- a költségvetési helyzet
- és a külső egyensúly.
Rövidebb távon viszont a kamatszint és a nemzetközi tőke mozgása sokszor sokkal erősebb tényező.
A carry trade ára: a fordulat kockázata
A magas kamatokra épülő forinterősödés egyik legfontosabb sajátossága, hogy addig működik, amíg a befektetők úgy érzik: a hozam megéri az árfolyamkockázatot.
Ha a kamatelőny csökken, vagy a piaci hangulat hirtelen romlik, a tőke gyorsan távozhat. A carry trade ezért nem stabil, hanem érzékeny konstrukció: a forint ilyenkor nem lassan, hanem akár gyors mozgásokkal gyengülhet.
A 2025-ös erősödés tehát nem garancia, hanem figyelmeztetés arra, hogy ami egy évig jutalom, a következőben könnyen büntetés lehet.
Nem az euróval volt baj – a reflexekkel
A történet legfontosabb tanulsága nem az, hogy eurót venni rossz döntés lenne. Sokkal inkább az, hogy a devizaváltás önmagában nem stratégia, csak pozíció. Aki kizárólag megszokásból, félelemből vagy közhelyek alapján dönt, könnyen a piac másik oldalán találhatja magát. 2025-ben sokan így jártak: nem azért veszítettek, mert az euró gyenge lett, hanem mert a forint – egy kamatvezérelt évben – erősebbnek bizonyult, mint amire a többség számított. A devizapiac egyik legkegyetlenebb tulajdonsága éppen ez: ritkán azt bünteti, aki téved, inkább azt, aki túl biztos a dolgában.
