A kísérletezés korszaka: furcsa és megszűnt sportágak az olimpia történetében

Az olimpiai játékok nem mindig néztek ki a mostaniakra jellemző, szigorúan szabályozott rendezvénynek. Manapság pontosan körülhatároltak a sportágak. A 20. század elején erősen kísérleti terepként tekintettek a játékokra. Ebben az időszakban a sport fizikai háttere mellett gyakran befolyásoló tényező volt a látványosság és az újdonság.

Ennek eredményeként elég őrült és meglepő sportágak is bekerültek a programba. Ráadásul a jutalom sokszor nem is pénz volt, hanem egy festmény vagy serleg, esetleg más tárgyi ajándék.

Állatölő verseny az olimpián

Az állatvédők teljesen kiakadnának, ha 2026-ban rendeznék meg az 1900-as párizsi olimpia egyik legvitatottabb versenyszámát, az élőgalamb-lövészetet. Ez volt az egyetlen olyan alkalom az olimpia történelmében, hogy szándékosan öltek állatot.

A versenyzők élő galambokat lőttek le, és az nyert, aki a legtöbbet találta el. A győztes, vagyis a belga Léon de Lunden 21 galambot ölt meg. A verseny akkora felháborodást keltett, hogy többet nem rendezték meg. Az állatvédelemben tevékenykedők nagyon keményen kritizálták az eseményt. Érdekesség, hogy a jutalom 20 ezer frank volt, ami a győztesnek járt volna, de az első négy helyezett elosztotta – a Topendsport oldalán részletesen olvashatunk erről. 

A modern olimpia mint testnevelésóra

Olyan sportágak is szerepeltek a modern kori olimpia kezdeti fázisaiban, amelyek ma már csak a testnevelésórán állják meg a helyüket. Ilyen volt például a kötélhúzás is. Öt alkalommal választották hivatalos olimpiai versenyszámnak 1900 és 1920 között. A különlegessége az volt, hogy nem országok indultak, hanem klubcsapatok, így előfordult, hogy egy ország több érmet is hazavitt. Végül a szabályok hiánya és az amatőr szemlélet miatt kivezették – a Tugofwar oldalán olvashatunk a sport történetéről. 

A legendák szerint az 1900-as párizsi olimpia annyira szervezetlen volt, hogy még az uszkárnyírás is bekerült a bemutató sportok közé. Állítólag a győztes Avril Lafoule 17 uszkárt nyírt meg 6000 néző szeme láttára két óra leforgása alatt, legalábbis a Mental Floss szerint így történt. Természetesen ez a szám ennyi idő alatt kérdéses, de most már hozzátartozik a történethez.

Nem kell egészen a századfordulóig visszamennünk ahhoz, hogy különös olimpiai sportágakról beszéljünk, mivel 1988-ban és 1992-ben a síbalett bemutató sportágként szerepelt a téli olimpián. Lényegében olyan volt, mint a műkorcsolya síléceken. A versenyzők 90 másodperces, zenére koreografált gyakorlatokat mutattak be egy lejtőn. A műsor tartalmazott ugrásokat, forgásokat, sőt a versenyzők a síbotokra támaszkodva akrobatikus elemeket is bemutattak. Igaz, hogy a nézők megőrültek a fura sportért, de a bizottság nem látta benne a kellő sportértéket, így 1994-ben már nem került fel a listára az NBC szerint. Közvetett módon, mondhatjuk, hogy a snowboard térnyerése okozta a sport vesztét. A mozgalmas extrém sport annyira lenyűgözte a nézőket és a bizottság tagjait is, hogy 1998-ra már hivatalos olimpiai sporttá vált.

A terv szerint Athén a négyévente megrendezett játékok között rendszeresen megrendezhette volna az úgynevezett köztes olimpiát. Az 1906-os athéni köztes játékok nem számítanak hivatalos olimpiának, de így is tartogattak érdekességeket. Újításnak gondolták a pisztolypárbajt, ami nem az, aminek elsőre tűnik. A név ellenére nem egymásra lövöldöztek a versenyzők, hanem kabátba öltöztetett bábukra, amelyek mellkasára céltáblát helyeztek. Hamar belátta a bizottság, hogy ez a szám inkább volt szimbolikus, mint sportértékű – a Mental Floss oldalán írnak erről részletesebben.

A legkülönösebb fejezet azonban mégis a művészeti versenyek időszaka volt 1912 és 1948 között. Pierre de Coubertin elképzelése szerint az olimpiai eszményhez a szellemi teljesítmény is hozzátartozik, ezért építészet, irodalom, zene, festészet és szobrászat kategóriákban is érmeket osztottak. A nevezett műveknek kötelezően sportihletésűeknek kellett lenniük, és a győztesek ugyanúgy olimpiai bajnoknak számítottak, mint a sportolók. Az olimpikonok gyakran nem pénzjutalomban részesültek, hanem lehetőségeket kaptak kiállításrendezésre, vagy művészeti elismerésben részesültek – írja az Artnet. 

A modern olimpia története jól mutatja, hogy az igények és az elvárások folyamatosan változnak. A korai játékokon még belefért a kísérletezés és a laza szabályozás, napjainkban azonban már sokkal szigorúbb keretek között rendezik meg a világ legismertebb sporteseményét.