Kína lendítené meg az afrikai futball kerekét

Egy héttel ezelőtt kérette be az Egyesült Államok pekingi nagykövetét a kínai külügyminisztérium, miután az amerikai képviselőház megszavazta a hongkongi tiltakozókat támogató törvényjavaslat végső változatát. A törvény előírná az amerikai kormányzatnak Hongkong helyzetének rendszeres, évenkénti felülvizsgálatát pénzügyi és emberi jogi szempontból. Kína legnagyobb felháborodására Donald Trump amerikai elnök még a héten aláírta a törvényt. Peking azzal vádolja Washingtont, hogy aláássa az „egy ország, két rendszer” alapelvet, amelyet Tokió is támogat.

Hongkong csak az „egy ország, két rendszer” elve mentén maradhat sikeres

– szögezte le Abe Sindzó japán miniszterelnök Vang Ji kínai külügyminiszterrel tartott megbeszélésén.

Hongkong 1997-ben tért vissza Kínához a brit gyarmati uralom alól, és az „egy ország, két rendszer” elve alatt különleges jogokkal bír. A Nagy-Britanniával 1997-ben kötött megállapodásban Kína ötven évre széles körű autonómiát garantált Hongkongnak, ám az ott lakók közül sokan attól tartanak, hogy Peking egyre növeli befolyását a városban.

Hongkongban hat hónapja tart az a tüntetéshullám, amely a Peking-párti kormányzattal szemben általános tiltakozássá szélesedett. A Kína és az Egyesült Államok közötti konfliktus pedig már a közelmúltban is egyre több területre kiterjedt.

Az üzletben nincs pardon?

Amerikában sok mindent imádnak, ami kínai, de aligha a kínai rizses húsra, ismertebb nevén a a chop suey-ra kell gondolnunk. Alig két hónappal ezelőtt az amerikai profi kosárlabda-bajnokságban (NBA) kirobbant egy kisebb botrány, amely még feszélyezettebbé tette az országok közötti kapcsolatot. Daryl Morey, az épp Japánban turnézó Houston Rockets csapatának általános igazgatója egy Twitter-bejegyzéssel hergelte a kedélyeket, ami pontosan így szólt:

Harcolj a szabadságért, állj ki Hongkong mellett!

Kína válaszreakciója egyértelmű volt, levették a Rockets-meccseket a műsorról, ami erősen megnyirbálta a tévés jogdíjakból származó bevételeket. Félő volt, hogy a Rockets egykori kínai játékosa, a közkedvelt Yao Ming nem reklámozza tovább a texasi együttest, és a távol-keleti cégek szépen kihátrálnak az NBA mögül, elzárva a pénzcsapokat.

Természetesen szinte mindenki bocsánatot kért, a csapat sztárjátékosán (James Harden) keresztül a takarítókig. Morey-t annak ellenére majdnem kirúgták, hogy miatta lett igazán versenyképes csapat a Houston Rocketsből. Adam Silver, az NBA első embere még Sanghajba is elutazott, hogy tisztázza a helyzetet. Azért azt hangsúlyozták, hogy az NBA-nak témától függetlenül fontos a játékosok szabad véleménynyilvánításának joga.

Ebből is látszik, hogy Kína befolyása az egész világon óriási mértékben növekszik, és lassan megkerülhetetlenné válik, hogy engedményeket adjanak neki olyan mamutországok is, mint a vele szoros gazdasági függőségben lévő Egyesült Államok.

Kényszerítőre játszanak

Kína a világ legnagyobb országa, lakóinak száma eléri az 1,4 milliárdot. A világ második legnagyobb gazdasága, nemzeti összjövedelme eléri a 12 trillió dollárt. Az éves gazdasági növekedés volumene gyakran volt két számjegyű az elmúlt harminc évben. Ez némileg furcsa lehet azoknak, akik Kínát még mindig egy színtiszta kommunista berendezkedésű országnak képzelik. Peking vezetése jobban szereti „kínai jegyekkel bíró szocialista államnak” láttatni a nemzetet – hangzik el a Tito Football csatorna egyik, geopolitikával foglalkozó internetes anyagában.

A titokzatos és misztikus ázsiai karakterjegyekre alapozva a turizmus is egyre inkább fellendülőben van az országban: tavaly 141 millió külföldi turista látogatott Kínába, az ebből származó bevétel 127,1 milliárd dollár volt. A kínai idegenforgalmi akadémia számításai szerint az idén a külföldről érkező turisták költései meghaladhatják a 130 milliárd dollárt.

Az állam átfogó szerepet tölt be a kínai gazdaság és társadalom irányításában. Az elmúlt harminc évben a kínai kormány egy reformszintű megújulási programot indított, amely némi szabadságot adva lehetővé tette a magánvállalkozások kivirágzását az üzleti életben. A program segítségével arra törekedtek, hogy Kína még inkább nyisson a nagyvilág felé, és lehetőség szerint számára előnyös kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen.

Kína hozzáállásnak megváltozásával azonban újabb és újabb problémák merültek fel. A hatalmas népesség egyre csak gyarapodott, és óriási terhet rótt az ország erőforrásaira. Az infrastruktúra-fejlesztésre drasztikusan megnőtt az igény, miközben az olyan energiahordozók, mint a kőolaj és a földgáz egyre nagyobb méretekben fogytak (utóbbira mentsvárnak bizonyulhat a héten átadott Szibéria Ereje nevű csővezeték, ahonnan az orosz gáz érkezhet). Az ország gazdasági növekedése némileg megtorpant, csupán 6 százalékos rátát ért el.

A kínai kormányt aggodalommal töltötte el a gondolat, hogy ki tudja-e elégíteni majd a lakosság növekvő szükségleteit, miközben fenntartja az ország gazdasági növekedését. Peking előtt több út állt, hogyan oldja meg ezeket a kérdéseket. Úgy döntöttek, hogy felépítik a sport és az üzlet korrelációján alapuló ipart, amely a kínai kormány elképzeléseinek megfelelően 2025-re a világ legnagyobbjává válhat. Az őszi kosárlabda-világbajnokság házigazdájaként is jól vizsgázott az ország.

Néhány évet kell visszamennünk az időben, hogy felfedezzük az ázsiai ország szisztematikus lépéseit a gazdasági előnyök kicsikarására a sport és az üzlet kapcsolatában. 2015-ben a kínai kormány egyes kiemelt vállalkozások és befektetők segítségével azon tevékenykedett, hogy tengerentúli labdarúgó-egyesületekben befolyást szerezzen vagy tulajdonrészt birtokoljon.

Olyan angol klubokat szereztek meg, mint a Wolverhampton Wanderers, a Southampton, a West Bromwich Albion, Hollandiában az ADO Den Haag, vagy Csehországban a Slavia Praga. Néhány kínai cég vezető szponzorává vált a FIFA-nak: a 2018-as világbajnokságon a világítástechnikában jártas Luci, a férfiruházatban utazó Dike, az okostelefonokban otthonosan mozgó Vivo, az ingatlan- és szórakoztatóiparban ügyködő Wanda, elektronikai iparban tevékenykedő Hisense, vagy a tejtermékeket gyártó Mengniu volt a torna támogatója.

Sőt, néhány elismert futballszakembert is sikerült az országba csábítani, bár a kínai focinak még hosszú időre van szüksége, hogy kiemelkedő eredményt érjen el (egyelőre be kell érnie azzal, hogy több profi labdarúgó és kosárlabdázó a kiemelkedő fizetések miatt igazol Ázsiába). A legismertebb név az egykori Newcastle-menedzser, a Liverpoollal 2005-ben Bajnokok Ligája-csodadöntőt nyerő Rafa Benítez.

Kína azonban a labdarúgást nem csupán szórakoztatóipari elemnek fogja fel (manapság persze egyre ritkább a közbeszédben az ilyen naiv elképzelés a modern futballklubokkal kapcsolatban), hanem gyakran eszköznek tekinti politikai és gazdasági céljainak eléréséhez: a reputáció- és imázsnövelésen át a nemzet márkaépítéséig, különböző módokon próbál némi hatalomra és befolyásra szert az adott térségben, mostanság a nyersanyaglelőhelyekkel rendelkező fejlődő országokban.

Hello Afrika!

Valószínűleg sok futballkövető ismeri a világfutball elitjébe tartozó csapatokra nívós bajnokságokban elköltött összegeket, egyesületek költségvetéseit, az európai klubokba történő befektetéseket, azt viszont kevesen tudják, hogy Kína hogyan és mit csinál Afrikában.

A 2017-es Afrika-kupát Gabonban rendezték, a kelet-ázsiai ország jelentős összegeket ölt bele támogatás gyanánt. Gabon előzőleg 2012-ben rendezte meg a kontinenstornát, amikor is két vadonatúj stadiont épített. Kínai szponzorációval épült meg az egyik stadion Libreville-ben, és később Franceville-ben is befejeztek egy futballkomplexumot. A Stade d’Oyemet és a Stade de Port-Gentilt is kínai pénzből tervezték és építették fel. Az építőipari cég neve Shanghai General Construction volt.

Aligha volt meglepő ezek után, hogy Ali Bongo gaboni miniszterelnök és Hszi Csin-ping ismét találkozott Pekingben, ahol Kína bejelentette, hogy Gabonnal átfogó együttműködés keretében képzeli el a jövőt, és egyenrangú gazdasági partnerként tekint rá.

Egyes források szerint a Kínai Népköztársaság elnöke azt állította, hogy a kapcsolat elmélyítése az afrikai országgal a kölcsönös haszonszerzésen alapul. A labdarúgás, pontosabban az Afrika-kupa, szépen összekötötte a fonalakat a gaboni–kínai gazdasági kapcsolatokban.

Az afrikai ország azóta már exportjának a 14,2 százalékát Kínának küldi.

De mi lehet egy afrikai ország kiemelt exportcikke? Természetesen a nyersolaj, de nagy mennyiségben szállítják keletre a vas- és acélgyártásban használt mangánércet.

Kína terve a 2019-es Afrika-kupán szinte majdnem ugyanaz volt. Peking vezetésének érdeklődését felkeltette a tény, hogy Kamerun volt a torna házigazdája. A legnagyobb exportcikkük szintén a nyersolaj volt, ráadásul az ország bőséges szénlelőhelyekkel is rendelkezett. A befektetőknek nem esett nehezükre gyorsan elköteleződni az esemény finanszírozása mellett, beleértve a különböző infrastruktúra-fejlesztéseket Kamerun egész területén.

Az Afrikai Labdarúgó-szövetség azonban megfosztotta Kamerunt a kontinenstorna rendezési jogától. Kamerunban sajnos azóta még forróbb lett a levegő a szakadár fegyveresek akciói miatt.

Egyiptom elsőként jelentkezett a megüresedett posztra, valószínűleg Peking nagy bánatára, mert felborította előre eltervezett stratégiáját a nyersanyaglelőhelyekkel kapcsolatban.

Egyiptom nem olyan gazdag fosszilis energiahordozókban, mint Afrika legtöbb országa. A kudarc ellenére Kína továbbra sem ódzkodik attól, hogy a labdarúgás népszerűségét és globális státuszát használja fel üzleti és gazdasági céljainak elérésére.

A kínai–amerikai konfliktus híreinek egyik állandó szereplője, a Huawei óriáscég egyből kapott az alkalmon, és jelentkezett, hogy telekommunikációs partnere lenne a tornának, amely kitűnő alapul szolgált saját 5G-s hálózatának bevezetéséhez, és minden bizonnyal különböző szolgáltatáscsomagok értékesítéséhez.

A Huaweinek a következő évtizedekre még inkább muszáj lesz átalakítania az üzleti stratégiáját, mivel az Egyesült Államok az amerikai technológiát tartalmazó külföldi alkatrészek szállítására is kiterjeszteni készül a Huawei ellen elrendelt szankciókat. A telekommunikációs cég a napokban telepíti át kutatóközpontját Kanadába, és hálózati berendezéseket gyártó üzemet létesít Európában.

Kína szerepvállalása az afrikai futballtornák szponzorálásában több mint egy évtizedre nyúlik vissza. 2008-ban Ghána volt a vendéglátó, mindkét stadionjának felújítását Kína finanszírozta. Két évre rá az Angolában rendezett Afrikai Nemzetek Kupáján mind a négy sportlétesítmény támogatásában és kivitelezésében részt vett.

Mindez felismerhető, már-már jellegzetes mintát mutat a keleti óriás gazdasági stratégiáját illetően, de azt is láttatja, hogy Afrika labdarúgása (is) miként működik egyfajta kétoldalú diplomáciai mankóként, amelynek célja, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben az érintettek gazdasági javait szolgálja.