A legutóbbi összesítés szerint 87 magyar sportoló utazhat a koronavírus-járvány miatt jövő nyárra halasztott tokiói olimpiára. A csapathoz csatlakozott Sebestyén Dalma, a Győri Úszó SE 23 éves sportolója, aki múlt pénteken a Győr Open elnevezésű versenyen 200 méter vegyesen érte el az induláshoz szükséges A szintet. Az úszóké a legnagyobb létszámú küldöttség, ám ebben a sportágban az A szint nem jelent feltétlenül olimpiai szereplést, mivel egy országból számonként legfeljebb két sportoló nevezhető. A magyar küldöttség egyelőre 84 versenyzőből áll, és három tartalék is utazhat. A háromtagú női tőr- és férfi kardcsapatban, valamint a 12 tagú férfi vízilabda-válogatottban egy-egy cserére van lehetőség. Érdemes felidézni, hogy Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke többször elmondta: a 2016-os, Rio de Janeiró-i 160-as magyar sportolói létszámmal elégedett lenne a tokiói olimpián is. A MOB 13 magyar érmet és még 24 pontszerző helyezést prognosztizál a játékokra, és 144–179 tagú csapattal számol.
Míg a 2016-os riói játékokon 35 millió forint állami jutalomban részesült az a magyar sportoló, aki olimpiai bajnoki címet ért el, ez az összeg jövőre Tokióban már 50 millió lesz.
A Világgazdaság érdeklődésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma arról tájékoztatott, hogy a négy évvel ezelőtti sporteseményt követően az olimpiai érmes, valamint a pontszerző helyezést elérő versenyzők és az őket felkészítő sportszakemberek, nevelőedzők részére 1,681 milliárd forint jutalmat fizettek ki. Két esztendővel később, a 2018-as phjongcshangi téli olimpia után – ahol Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérme született – 338 millió forint volt ez az összeg. A jutalom megemelésének apropóján az idén megalakult Magyar Sport Üzleti Szövetség (Masüsz) arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon ma Magyarországon egy sportoló, aki olimpiai bajnok lesz, meg tudna-e keresni üzleti alapon 50 millió forintot, de a szervezet egyúttal a módosítás körüli érveket és ellenérveket is nemzetközi gazdasági kitekintésben vizsgálta.
A Masüsz szerint
a valódi kérdés nem az, hogy sok vagy kevés az 50 millió forint egy olimpiai aranyért, hanem az, hogy a cechet az államnak és közvetve az adófizetőknek kell-e állniuk, vagy pedig ezt a pénzt a sportolónak és a menedzsmentjének kellene előteremtenie a piaci vállalatoktól, szponzoráció és más kereskedelmi együttműködések keretében.
Jó kiindulópont az állami jutalmak és az országok egy főre jutó GDP-je közötti összefüggés megvizsgálása a legutóbbi nyári olimpia, a 2016-os riói játékok idejéből. E témában a Világbank, a MarketWatch és az Independent adatait elemezve a Masüsz arra a következtetésre jutott, hogy jól látható az erős, fordított irányú összefüggés a mutatók között, azaz minél alacsonyabb egy országban az egy főre jutó annál magasabb az olimpiai aranyért járó állami díjazás. Igaz, árnyalja a képet, hogy míg a győzelmenként 112 ezer dollárt kasszírozó magyarok tiszteletére nyolcszor is felcsendült a Himnusz, addig például a sikerenként 383 ezer dollárt folyósító Indonézia sportolói közül csak a tollaslabda vegyes páros diadalmaskodott. De az azeri állam is hiába motiválta 255 ezer dolláros bónusszal legjobbjait, a dobogó legfelső fokára mindössze egy tékvandós állhatott fel.
A szövetség olvasatában az állami szerepvállalás kisebb lehet azokban az országokban, ahol a sportgazdaság fejlett, a sport piaci, üzleti megközelítése mind a vállalatok, mind a sportolók, sportegyesületek és sportszövetségek szintjén erős, egyszerűen azért, mert a piac eltartja és honorálja a sportolók sikereit. Ám azokban az országokban, ahol a szereplők nem tudnak megfelelően kommunikálni egymással, nincsenek megfelelő piaci benchmarkok, bejáratott üzleti modellek és ezek felett bábáskodó szakmai szervezetek, kényszerűen nagyobb az állami szerepvállalás. Bár Magyarország lényegesen kisebb ország, egyúttal jóval kisebb piac, mint az Egyesült Államok vagy Németország, de ettől még a Masüsz szerint ténykérdés, hogy
szükség van a sportolóink felkészítésére, hogy megállják helyüket a kommunikációban, márkaépítésben, önmaguk és a sportsikereik piaci monetizálásában.
Ugyanígy elengedhetetlen a piaci vállalatok bevonódásának segítése a sport finanszírozásába, és azoknak a sportvezetőknek a támogatása, akik a klubjuk, szövetségük működtetésében ilyen külső források megjelenését szeretnék elérni.
A Masüsz, mint az első hazai sportüzleti szakmai szervezet, éppen azt tűzte ki célul, hogy felkarolja és segítse a sport minden szereplőjét – a sportlétesítmények üzemeltetőitől a sportolókon keresztül a hirdetőkig – azzal, hogy minden érintett bevonásával megteremti a szakmai sztenderdeket, és igazodási pontot szolgáltat nemcsak a sportolók képzésében, hanem a sportvezetők, sportszövetségek és a hirdetők útkeresésében is. Ezáltal a sportszakmai aspektusok mellett kialakulhatnak a minden érintett számára előnyös üzleti lehetőségek, végső soron idővel lehetővé téve az állami szerepvállalás csökkentését a sportban. Az 50 milliós kérdésre visszatérve pedig: a szövetség szerint megfelelő sportolói márkával és kommunikációval ez az összeg reálisan megkereshető ma Magyarországon, üzleti alapon is egy olimpiai bajnok sportolónak.
A járadékfizetés is emelkedett
A sportra stratégiai ágazatként tekintő kormány azonban nemcsak a jelenkor kiválóságait, hanem a korábbi bajnokokat is megbecsüli, igaz, az utóbbinak a 2004. évi sporttörvény az alapja. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma arról tájékoztatta a Világgazdaságot, hogy olimpiai járadékként tavaly 4,512 milliárd forintot fizettek ki Magyarországon, miközben 2018-ban még csak 1,821, 2017-ben pedig 1,619 milliárd forintot. Mint ismert, július elején az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta a sporttörvény olimpiai járadékkal összefüggő módosítását, eszerint az olimpiai érmes után járó özvegyi járadék teljes összegét megkaphatja a kiskorú gyermeket nevelő özvegy. Emellett tízről öt évre csökkent a jogosultsághoz szükséges együttélés időtartama. Korábban az özvegynek a járadék 50 százaléka járt, most már viszont a gyermekek nagykorúvá válásáig a száz százaléka. Az előterjesztők a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor halálával összefüggésben kezdeményezték a változtatást. A törvénymódosítás után megállapítható magasabb összegű özvegyi járadék célja a kiskorú gyermeket nevelő özvegyek élethelyzetének segítése. | VG
