Az atlétikai világbajnokságok 40 éves történetében még soha nem szerepelt Németország ilyen rosszul, mint Budapesten, hiszen a sportolói ezúttal egyetlen érmet sem nyertek. Ráadásul éppen akkor sültek fel a német atléták, amikor az egyik sportnagyhatalom, azaz Oroszország közismert okokból nem vehetett részt a versenyeken.
A kudarcot csak részben okozták a sérülések és a lemondások, szerepet játszik benne egy társadalom-lélektani jelenség is, hogy tudniillik a németek már nem hajlandók megküzdeni a sikerért.
– írja a Deutsche Welle (DW).
„Tudjuk, hogy idén nem ment különösen jól, nem is vagyunk elégedettek – mondta Jürgen Kessing, a Német Atlétikai Szövetség (DLV) elnöke a vb után az ARD televízióban. – Még akkor is fájó, ami történt, ha figyelembe vesszük, hogy néhány ászunk, mint például a távolugró Malaika Mihambo, a gátfutó Gesa Krause, a rúdugró Bo Kanda Lita Baehre vagy a hosszútávfutó Konstanze Klosterhalfen sérülés vagy gyermekvállalás miatt nem állt rajthoz Budapesten” – tette hozzá.
A hanyatlás jelei már a láthatáron voltak
„Miközben a budapesti versenyt néztem a televízióban, szó szerint könnyek szöktek a szemembe” – árulta el a DW-nek Ingo Froböse, a kölni sportegyetem professzora, aki a nyolcvanas évek elején maga is a legjobb német sprinterek közé tartozott 100 és 200 méteren. Szerinte ez a gyenge szereplés egy hosszú folyamat következménye, már a legutóbbi, amerikai világbajnokságon is csak két dobogós helyezés jutott a németeknek. Froböse szerint az okok az atlétika egészének a leértékelődésében rejlenek.
Alig látjuk már a médiában, de az emberek is lassan elfelejtik. Más sportágak vezetői megértették, hogyan kell vonzóbbá tenni magukat, és ezzel az atlétika helyére léptek
– emelte ki.
Ráadásul Németországban egyre inkább a piacgazdasági szempontok diktálnak, ám a versenysportban sem a régi már a struktúra. „Elvesztettük a hazai edzőket, és csupán a központosított olimpiai edzőközpontokra támaszkodunk. Szerintem ez az egyik legnagyobb probléma” – mondta Froböse.
A reformok hatása még nem látható
Eközben Jörg Bügner, aki idén március óta a DLV sportigazgatója, az ARD-nek adott interjújában türelmet kért. Emondta, hogy nemrégiben egy úgynevezett Topteam és egy Topteam Future alakult, hogy célzottabban és professzionálisabban támogassák a sportolókat a sikerhez vezető útjukon.
Jelentős előrelépések történtek a tudományos és az orvosi támogatás terén is. A rendszer ilyen mélyreható változásai azonban csak bizonyos idő elteltével fejthetik ki hatásukat.
Nyolc-tizenkét éves ciklusokról beszélünk
– mondta Bügner.
„Ezzel csak homokot szór a szemünkbe – kontrázott Bügnerre Ingo Froböse. – Sürgősen új arcokra van szükségünk a csúcson – követelte. – A szövetségi vezetőedző, Anett Stein nem tudta inspirálni az edzőket, ezért le kell váltani, és ugyanez vonatkozik a Német Atlétikai Szövetség főigazgatójára, Idriss Gonschinskára is.”
Nem harapnak már a németek
A társadalmunk megváltozott, megszüntettük a fiatalok szövetségi sportjátékait, eltöröltük a versenyeken az első, második és harmadik helyezéseket, nincs már leggyorsabb és leglassabb
– mondta Steffi Nerius, aki 2004-es athéni olimpián ezüstérmet nyert gerelyhajításban, 2006-ban Európa-bajnok, 2009-ben pedig világbajnok lett, jelenleg pedig a TSV Bayer 04 Leverkusen parasportolóinak az edzője.
A kudarcon tehát nem igazán kell csodálkoznunk, a világbajnokságokon is eltörölhetjük az érmeket. Emellett a szülők is megváltoztak. A gyerekeknek már nem kell küzdeniük semmiért, nem is akarnak jobbá válni
– mondta.
Ezzel Ingo Froböse is egyetért: „Hiányzik a harapás, hiányzik az akarat – mondja. – A nagyon hosszú távra tervezett, tudatos életmód az előfeltétele annak, hogy valamikor komoly teljesítményt fejtsünk ki, de ma már a többség nem ezt akarja. Gyors sikereket akarunk, villámgyorsan akarunk eredményeket elérni, és pillanatokon belül érezni akarjuk, hogy a megtérült.”
Márpedig az atlétikában ez sajnos nem így van, mert a csúcsra jutáshoz rengeteg munkára van szükség.
A fentiek alapján Jürgen Kessing szövetségi elnök szavai szinte álmodozásnak tűnnek:
Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy 2028-ra Los Angelesben ismét az öt legjobb atlétikai nemzet közé kerüljünk.
