Megélénkült a kereslet a szabadidős kültéri programokra a Covid időszakában, szó szerint új kapuk nyíltak a bezártságból egy korábban is sokak által vágyott egészségesebb, természetközelibb élet felé – fogalmazott a Világgazdaságnak Szegedi Andrea egészségturisztikai szakértő.
Fotó: Getty Images
Az egészségturizmus nem keveset profitált és profitál a Covid és a poszt-Covid időszakban megizmosodott kereslettel. A természetközeli élményekre támadt tömeges igényt érzékelve régi és új programok sokasága jelent meg a kínálatban, ilyen például az erdőfürdőzés, a japánoktól átvett sinrin-yoku. Ez nem erdei túrázás, mert nem a távolság leküzdése, a legyalogolt kilométerekben kifejezhető teljesítmény a lényege, hanem az elmerülés az erdő hangulatában, csendjében, vagy épp madaraktól hangos atmoszférájában, jellegzetes illataiban.
Az erdőfürdő során a résztvevők mind az öt érzékszerve bekapcsol, amint lelassultak, elcsendesedtek és befelé tudnak figyelni. A jellemzően 2-2,5 órás programokon az erdő hangsúlyozottan nem helyszín, hanem partner abban, hogy meg lehessen fürödni a csendben.
A japánok már a hatvanas években így, a sinrin-yoku módszerével védekeztek a felgyorsult városi lét megterhelése ellen.
Azóta még gyorsabb, feszültebb, hangosabb lett a világ, az embereket pedig újabb, nem természetes ingerek érik és mérgezik nap, mint nap.
A Covid újabb mérföldkövet jelentett. A karanténnak vége, de sokan még mindig nem, vagy csak heti néhány napra tértek vissza az irodába.
Fotó: Getty Images
Kiderült az is, hogy amennyire kényelmes a home office, annyira veszélyes is lehet, értelemszerűen akkor, ha a négy fal között telik a munkaidő. A bezártság mozgáshiánnyal jár, a számítógép előtt rossz testtartásban eltöltött idő kimutathatóan egészségkárosodással, mozgásszervi panaszokkal jár már a Z-generáció tagjai körében is.
Egyre több 17-18 éves fiatal jár azért gyógyfürdőbe és masszázsra, mert érzi, hogy valami nincs rendben, fejfájással, váll- és hátfájdalmakkal küzdenek már napi szinten akár
– érzékelteti a probléma súlyosságát az egészségturisztikai szakértő.
Szegedi Andrea leszögezi, hogy egyre inkább
elmosódnak a határok az egyes területek között, a zarándokturizmus épp úgy egészségturizmus is, hiszen mozgással jár, a mentális egészség erősítését célozza, és a lelki egészség megőrzésének fontos útja a spiritualitás.
A természetközeli attrakciók és aktivitások átvezetnek az ökoturizmus és az aktív turizmus területére, ahol a szakértő szerint nemzetközi mércével nézve is meggyőzően gazdag a magyarországi programkínálat.
A jól kiépített, kapcsolódó tömegközlekedési hálózatoknak köszönhetően zónázó vonattal 35-40 perc alatt el lehet jutni a Dunakanyarba, de a helyi járatú buszokkal még addig sem kell menni, hogy a külvárosi végállomásokról kellemes túrázó helyekre jussunk jószerint bármely hazai nagyvárosban.
Fotó: Michael Duva
És akkor még csak most jönnek a fürdők, ami a legfőbb erősségünk, gyógyvíz és termálvíz forrásokban Magyarország az egyik leggazdagabb ország.
Generációs szakadék, azaz űr keletkezett viszont a fürdőkultúrában, a gyógyfürdők rendeltetésszerű használatában.
A dédszüleink, nagyszüleink tudták, hogyan kell gyógyfürdőzni, de ezt már nem tudják a mai szülők, gyerekek, nem ismerik a hajdani tisztasági fürdők történetét és a történelmi fürdők hivatását sem – hívta fel a figyelmet a szakember.
Fontos lenne edukálni, tanítani a fiatalokat arra, hogy a gyógyfürdő nem strand, és hogy a gyógyvíz gyógyít, jó tudni, hogy a különböző gyógyvizek mire jók és hogyan hatnak.
Horvátországban már elkezdték a gyerekeknek tanítani a fürdőkultúrát
– osztotta meg a legutóbbi berlini egészségturisztikai vásáron szerzett tapasztalatait Szegedi Andrea, aki szerint ez jó példa lehet más országok számára is.
