Mol: nem látszik az INA-ügy vége

Kisebbfajta meglepetést okozott, hogy a Horvátországban eddig kormányzó konzervatív Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) megerősítette pozícióját azáltal, hogy a vasárnapi választásokon kettővel növelte parlamenti helyeinek a számát. Ennek inkább az ellenkezőjére lehetett számítani a közvélemény-kutatások alapján, többek között azért is, mert az előző, megbukott kabinet HDZ által delegált miniszterelnök-helyettesét, Tomislav Karamarkót, a párt elnökét arra hivatkozva mondatta le a Híd párthoz tartozó miniszterelnök, hogy túlságosan jóban van a Mol egyik fő lobbistájával.

Ez alapján a HDZ előretörését a Mol szempontjából akár pozitív fejleményként is lehetne értékelni, abban a reményben, hogy végre pont kerülhet az INA-konfliktus végére. A horvát politikusok – párthovatartozástól függetlenül – rossz szemmel nézték, hogy 2009-ben az akkori kormány átengedte a Molnak a horvát nemzeti olajcég, az INA feletti irányítás jogát, dacára annak, hogy a magyar cég részesedése nem érte el az ötven százalékot, míg a horvát államé 44 százalék. Ezt a konfliktust a felek egy ideig megpróbálták rendezni, de 2014. július végén megrekedtek a tárgyalások, a két választottbírósági eljárás pedig még mindig tart. A Mol arra hivatkozva nyújtott be keresetet a horvát kormány ellen a washingtoni Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál, hogy a zágrábi kormány nem teljesítette bizonyos szerződéses kötelezettségeit és vállalásait. Ha a bíróság a Molnak adna igazat, horvát lapértesülések szerint 8 milliárd kuna (mintegy 1 milliárd euró) járna neki.

A horvát kormány viszont azért fordult a genfi nemzetközi döntőbírósághoz, mert úgy véli, hogy a Mol korrupció révén szerezte meg az INA irányítását, elmaradtak a részvényesi szerződésben vállalt Mol-befektetések a horvát olajfinomítókba, és a magyar vállalat megsértette a kereskedelmi társaságokra vonatkozó horvát törvényeket. Ez az érvelés látszik gyengülni elemzők szerint azzal, hogy a horvát alkotmánybíróság tavaly júliusban hatályon kívül helyezte az Ivo Sanader ügyében született ítéletet. Azt ugyanis többek között arra a vádra alapozták, hogy a Mol azért szerezhette meg az INA feletti irányítási jogot, mert Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója 10 millió euró kenőpénzt adott Sanadernek. Ezt a magyar és a horvát törvényszék sem látta bizonyítottnak, ezért megszüntette az eljárást Hernádi ellen.

Továbbra sem látszik a Mol–INA-ügy feloldása – vélik elemzők. Szerintük ugyanis lassíthatja az ügy rendezését, hogy a horvát választásokat követően úgy tűnik, ezúttal se tud majd  önállóan kormányt alakítani egyik párt sem, koalíciós tárgyalásokra lesz szükség – közölte az Equilor Befektetési Zrt. Ugyanakkor a Mol-részvények szempontjából az INA-részesedés már nem annyira létkérdés, mint volt évekkel ezelőtt – hangzott el az elmúlt időszak befektetői prezentációin. Az alacsony olajárak miatt ugyanis a kutatás-termeléssel szemben a Molhoz hasonló integrált olajcégek nyereségének nagyobbik részét a finomítás hozza. Márpedig az INA-nak e téren nincs igazán hozzáadott értéke, a Mol finomítói eredménye az INA hozzájárulása nélkül az elmúlt években összességében magasabb lett volna.

Vissza az indexbe

Öt év után visszakerült a Mol a Dow Jones Fenntarthatósági Indexébe (DJSI). Ez azon cégeket tartalmazza, amelyek a megadott fenntarthatósági kritériumok alapján a saját iparágukon belül a legjobbak közé tartoznak. A fenntartható fejlődésen alapuló befektetések specialistájának számító RobecoSAM 68 olaj- és gázipari társaságot vizsgált meg, ám ezekből csak 10 került az indexbe. A tagsággal a Mol – fenntarthatósági teljesítménye alapján – a finomításkereskedelemben, valamint az integrált olaj- és gázipari cégek világrangsorában a legjobb 15 százalék közé került, Kelet-Közép-Európából pedig a DJSI egyetlen tagja.