Csepi Lajos új pályákon

Alighogy elfoglalta az Index vezetői székét, megkapta következő ajánlatát. Az InterComnak (IC) feltételesen ígérkezett el: úgy tűnt, hat hónap elég, hogy új pályára állítsák az internetes tartalomszolgáltatót. A 2001 júliusában 900 ezres látogatottságú Index napi "közönsége" az idén februárra kétmillió fölé emelkedett, csökkentek a költségek, nőtt a hatékonyság, és akadt az Index fejlődését biztosító stratégiai befektető is. A menedzser elvégezte a dolgát. A feladat árnyaltabb volt - egészíti ki a fentieket dr. Csepi Lajos, az InterCom vezérigazgatója -: az Indexet alapítói irányították, s a személyesség az üzlettől idegen szempontok előtt is teret nyithat. Ezért december helyett február végére alakult ki az új konstrukció.

Csepi Lajos Az IC-nél hasonló kihívás elé néz: egy korábban prosperáló, de megváltozott piaci feltételek közé került céget kell hatékonyabbá tennie. Márpedig Magyarországon számos multiplex működik, amelyek stagnáló nézőszám mellett ugyanazt a tortát szeletelik. A túlfejlesztés Csepi szerint félreértésen, az első multiplexek kezdeti sikerének túlbecsülésén alapul. A jelenség nem kivételes - emlékeztet a 90-es évek legelejének székházépítési lendületére.

Tizenegy mozijának működtetése mellett a film-, video- és DVD-forgalmazással foglalkozó IC-nek át kell gondolnia helyzetét. A mozik hosszú távú bérleti szerződéseit abban az időben kötötték, amikor mindenki a nézőszám dinamikus növekedésében bízott. Csepi Lajos az alaptevékenységgel összefüggő diverzifikálásban látja a jövőt. A stratégia alapja az az érték, hogy a meghatározó tulajdonos, Andy Vajna producer személyének köszönhetően a cég nagy amerikai stúdiókkal áll kapcsolatban, ami "hagyományos" tevékenységének regionális kiterjesztéséhez jelenthet hátteret, de új műfajok - például lap- és könyvkiadás, tévéműsorok gyártása - is felmerülhetnek. További tartalék a meglévő kapacitások szervezettebb kihasználása.

Ez a cégstruktúra átalakítását, vállalkozásbarát új kultúra megteremtését kívánja, amiben a tulajdonos szava meghatározó. Csepi úgy látja, a vállalatvezetés az elmúlt évtizedben változatosan alakult: míg a magyar termelővagyon nagy részét átvevő külföldiek a 90-es évek közepétől fokozatosan adták át az irányítást helyi menedzsereknek, a hazai nagytőkésréteg jobban bízik saját magában, és kevésbé hagyatkozik menedzseri háttérre.

Aki ilyen jól kiismeri magát az üzlet világában, miért nem vált maga is vállalkozóvá? - vetődik fel a kérdés. Mi kell a vállalkozáshoz? - kérdez vissza a vezérigazgató. Tőke és üzleti lehetőség. "A 90-es évek sikeres magyar vállalkozóinak többsége az állami vállalati körben kiépített kapcsolatait és ötleteit emelte át a magánszférába. Nekem akkori hivatalnokként ezek egyike sem állt rendelkezésemre, s elég bátor és okos sem voltam" - fogalmaz.

A rendszerváltás az árhivatal elnökhelyetteseként érte. Ekkor ő is társulhatott volna néhány kollégájának azóta sikeres üzleti tanácsadó cégébe, ám sem az olthatatlan vállalkozási kedv, sem a kényszer nem terelte efelé. Viszszatekintve néha sajnálja, hogy nem vállalta ezt a kockázatot, sőt, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) élén 1994-ig töltött öt évével hosszú időre ki is iratkozott a saját vállalkozás lehetőségéből. Az ÁVÜ mellett értelemszerűen nem lehetett önálló érdekeltsége, utána pedig bármibe fogott volna, mindenképp kiteszi magát a korrupció vádjának.

A piacgazdaság és a vállalkozás szabadsága hatalmas lendületet adott, és a lehetőségekkel élő vállalkozói réteg egy része, amely túl gyorsan jutott korábban elérhetetlennek tűnő vagyon és értékek birtokába, hamar megtanulta, hogy tűzön-vízen át érvényesítse saját érdekeit. Ez számos nyilvánvaló jogsértéshez vezetett, s ami még rosszabb, aláásta az emberek egy részének erkölcsi tartását, elvette az együttműködési kedvet. Ez olyan nagy baj, véli a vezérigazgató, amely el kellene hogy gondolkodtassa a mai társadalmi elitet.

Acsay Judit