Híd a szakadék fölött

Az elmúlt hét legmulatságosabb felismerése Csurka István MIÉP-elnök munkásságához kapcsolódik. Az általában kevésbé vicces, mint inkább megdöbbentő megközelítésekkel operáló politikus ezúttal a fideszes-kereszténydemokrata Isépy Tamás egyetlen kézcsókjából és virágcsokrából kiindulva érzékletesen színezte ki a nagykoalíció rettentő vízióját. A jelöltjeinek két forduló közötti visszaléptetésére vonatkozó - saját szempontjai szerint nyilván elhamarkodott - felajánlkozásával híveinek egy részét időnap előtt a mérsékelt jobboldal táborába átirányító prezident persze nem véletlenül igyekezett közelebb terelni egymáshoz a Fideszt és az MSZP-t. Csurka István rájött: ha saját pártja és a jobboldal között próbálja tovább tompítani a különbségeket, holtbiztos híveinek meghatározó részét is elveszítheti - akár már az első kanyart megelőzően.

A nagykoalíciós fenyegetésre épített retorika kidomborításában azonban nem segítettek neki a napról napra - csütörtök délelőtt percről percre - változó körülmények. Hiába egyeztek meg ugyanis az erre mandátumot kapott személyek a két nagy párt miniszterjelöltjeinek vitáiról - kezdetben úgy tűnt, minden részletre kiterjedően -, ha utóbb az egész projekt kútba esett. Pedig tény: a polémiasorozat mindkét politikai alakulat helyzetén, illetve esélyein lendíthetett volna. Két és fél héten át elsősorban és mindenekelőtt prominenseik szópárbajairól szóltak volna a hírek, mintegy mellesleg egyre hatékonyabban hangsúlyozva: a választásokon csak e két politikai erő közül érdemes választani, hiszen a többi, lám, nincs sehol.

Ahogyan Csurka István, úgy Kupa Mihály is tisztában van a kétpártrendszer felé mutató folyamatok veszélyeivel. A Centrum vezérének sem önfeláldozóan békítő természetéből adódóan jutott eszébe, hogy baráti borozásra ösztökélje a szocialista és a fideszes miniszterelnök-jelöltet. Kézenfekvő: ha Kupa Mihály Medgyessy Péter és Orbán Viktor társaságában mutatkozhatna a kamerák előtt, éppenséggel nem a "nagyok", hanem ő maga értékelődhetne fel. Más kérdés, hogy igyekezete - legalábbis félig - hiábavalónak bizonyult, minthogy felhívására csak a szocialisták reagáltak megértően. Így aztán a Centrum által a két oldal közé képzelt híd a szakadék feléig vezet.

Egyszersmind jelezve: bárhogyan iparkodik Csurka István vagy Kupa Mihály - valamint a többi kis párt ezúttal nem említett vezérei -, a nagy dolgokat a nagyok szavazói döntik el. (GA)