Jugoszlávia sincs többé

A múlt hét közepe óta Szerbia és Montenegrónak hívják azt, amiről eddig kis Jugoszláviaként beszéltünk. Az új név kicsit hoszszú, az ország nyilván nem ekként fog a lapok címoldalán szerepelni. Az Európai Unió védnöksége alatt létrehozott államátalakulás alkalmat adhat némi nosztalgiára, ebből elégedjünk most meg annyival, hogy név szerint is kimúlt a versailles-i békerendezéshez kapcsolható utolsó államszövetség. Ebből azonban a rendszerre, különösen annak a második világháború utáni megerősítésére nem lenne szabad következtetéseket levonni: a következmények nem kérdőjelezhetők meg, a külső határok változatlanul mozdíthatatlanok. És ez így van jól - tegyük hozzá.

Ami a volt Jugoszláviát illeti, felbomlása nem volt törvényszerű, azzá korábbi politikai vezetőinek sovén vaksága tette, Titótól Milosevicsig. A széthullásnak elvben lehetett volna alternatívája, ehhez azonban államférfiak szükségeltettek volna, de a portéka hiánycikk a régióban. Így mindegyik volt tagállam vesztese az államszövetség megszűntének, még a leggazdagabb, az EU-csatlakozás küszöbén álló Szlovénia is. S legtávlatosabb nemzeti perspektívájuk az, hogy egy másfajta integrációban, az Európai Unióban alkothatnak majd új szintézist.

A néhány év óta fennálló szerb-montenegrói kényszerszövetség szempontjából a múlt heti név- és formaváltás valójában nem sok újdonságot hozott, inkább a kialakult helyzetet konzerválta, és három évre elhárította a montenegrói függetlenségi népszavazást, nem mellesleg pedig biztosította Belgrád számára a tengeri kijáratot. Melléktermékként egyúttal Koszovó megnevezhetetlen státusát is befagyasztotta legalább ugyanannyi időre, habár erről a megállapodás szövege nem tesz említést.

Közjogilag a Balkán helyzete eszerint rendezve lenne - a további függetlenségi törekvéseknek egyelőre nincsen napirendi aktualitásuk. S a gazdaság? Most már "csak" ez a kérdés. (SzH)