Se sokat, se keveset

Tavaly minden veszteséges vagy gyengülő médiacég a World Trade Center lerombolása miatt került ilyen helyzetbe. Az is, amelyik nem azért. Leo Kirchről valószínűleg már sosem tudjuk meg, Bin Laden terroristái vagy saját túlhajszolt tervei bombázták meg a birodalmát. Az RTL-csoport minap hírül vett mínusz 2,5 milliárd euróját szintén egyedül a recessziónak tulajdonítják. Pedig a tetemes veszteség mögött könyvelési művelet, leírás húzódik meg. Globális bajt emlegetni mégis érdekesebb, egyszersmind biztonságosabb: abba részletes elszámolás nélkül bármi belefér.

Ilyen óvatoskodás mellett csúsztatást is érzek abban a titkolózásban, ami miatt évek óta csak a becslés szintjén alkothatunk képet például a hazai reklámköltésről. Ha bevételeiről és kiadásairól, üzlete legnagyobb tétjéről, az eredményéről van szó, a nyilvánosságból élő magyar média nem beszél. Vagy csak nagyon keveset.

Féltve őrzött adat az árbevétel, megközelíthetetlen titok a profit. Amiről legutóbb például a TV 2 árult el annyit: tavaly már volt neki. Összegről azonban nem esett szó. A Mediagnózis által 2001-re a listaárakból kiszámolt 261 milliárdot - a magyar reklámpiac értékét - mindenesetre egyesek szerint felezni, mások szerint harmadolni, negyedelni kell. Mert nem deríthető fel pontosan a nyújtott kedvezmények, barterek értéke. Holott mindenki tudja: a józan mértéket meghaladó engedmények szövevénye összezavarja a piaci értékrendet, sorompót állítva a fejlődés útjába. Jól fésültebb országokban - hírlik - a nyilvános tarifáktól tartósan eltérni több mint illetlenség: a versenyszabályok megsértésének számít, és szankciókat von maga után. Mert nemcsak azzal lehet becsapni valakit, ha neki drágábban adom, hanem azzal is, ha tudta nélkül másnak olcsóbban. Az igazán szabad piac az esélyegyenlőségből nem enged. Se sokat, se keveset.

Acsay Judit