Multik patikamérlege

Magyarország hosszú évekig a külföldi befektetők első számú kedvence volt. Különösképpen a multinacionális cégek igyekeztek sorban megtelepedni nálunk, rögtön a rendszerváltást követően. No persze nem humánus megfontolásból, hanem racionálisan, patikamérlegen lemérve a kínált és elnyerhető előnyöket az egyik, a kockázatokat, esetleges veszteségeket a másik serpenyőbe téve.

Magyarország pedig vonzó, s viszonylag csekély kockázatot jelentő terep volt. Évtizedes múltra tekintett vissza a "maszekolás", amelynek a nyolcvanas években már intézményes keretei is voltak (a háztáji mellett a gmk-k korszakát éltük), s a magyarok hozzáidomultak a magántulajdon, magántermelés - igaz, őskori - körülményeihez. Ráadásul szinte nyomban a rendszerváltást követően megszülettek azok az alapvető gazdasági törvények, amelyek biztosították a piacgazdasági átalakulást, beindult - a térségbeli rendszerváltó országok között egyedüliként nálunk - a piaci alapú privatizáció. Mindez párosult az akkor még tényleg olcsó, ámde igen kvalifikált munkaerővel s a multiknak - esetenként nyilvánosan, ám inkább fű alatt - nyújtott kedvezményekkel. Már csak hab volt a tortán a nyugodt politikai légkör, a demokrácia megkérdőjelezhetetlensége. Ennek köszönhetően valós az OECD "bizonyítványa", az, hogy a 30 tagország közül Írország után Magyarországot kedvelik a leginkább a multik.

De...

Pozíciónk az OECD 1998-as adatokon alapuló felméréséhez képest évről évre romlik. Merthogy a multi racionálisan gondolkodik, patikamérlegre tesz mindent. Versenytársaink ma már több előnyt (például a csehek kiegyensúlyozottabb politikai légkört, a lengyelek nagyobb piacot, a románok olcsóbb bekerülést s szinte mindenki nagyobb támogatást), viszont semmiképpen sem nagyobb kockázatot kínálnak. Ezt lehetne ellensúlyozni, ám mintha az elmúlt években mi is a versenytársakkal együtt rúgtuk volna a labdát. De nem a jó kapu felé.

N. Vadász Zsuzsa