Francia népszavazás

A szélsőjobb elleni népszavazássá vált a francia elnökválasztás második fordulója. Kérdés, hogy a trend megmutatkozik-e a késő őszig tartó európai szavazási maratonban, vagy egy egyszeri pánikjelenség lereagálásának voltunk tanúi. Némi eligazítással szolgálhat szerdán a hollandiai parlamenti erőpróba.

A franciák 9 százalékkal többen mentek el elnököt választani, mint elsőre, s ennek a nem egészen 80 százaléknak a 80 százalékot meghaladó része voksolt Jacques Chiracra, a hivatalban lévő neogaulle-ista államfőre - nem kevesen gumikesztyűben, orrcsipesszel, telegenikusan jelezve a kényszerhelyzetet. A szélsőjobboldali Le Penre így is mintegy hatmilliónyian szavaztak. Ők már nem tekinthetőek a bal-jobb különbségeket elmosó rendszerrel szembeni egyszerű elégedetlenkedőknek; ők az EU, az euró és a NATO ellen, az idegenek kiűzése és a "rend" helyreállítása mellett foglaltak állást.

Chiracnak ugyan megkönynyebbülve gratulált mindenki, aki számít, de az államfő tudja a legjobban, hogy az arány nem a személyének szólt. A maga kényszerhelyzetében rá is talált a mágikus formulára, amellyel úgy tesz eleget a forradalomból kinőtt köztársasági eszmerendszer követelményeinek, hogy közben megfelel az aktuálpolitikai igényeknek is: a közbiztonság a szabadságjogok része - mondta. A jövőben nyilván Brüsszel is ezzel fog operálni például a határőrizet megszigorításakor.

Az elnökválasztási második forduló nyitánya volt az egy hónap múlva esedékes francia parlamenti választásoknak, amelyekre készülve a szocialisták önnönmaguk megkülönböztetésével, privatizációellenes és szuverenitáserősítő programmal vágtak bele. Majd elválik, hogy a társadalom zöme valóban fogékony-e erre. Az viszont már most kiderült, hogy a "lepenizmusra" Európa egyelőre nem vevő: minden, vele általában rokonítható nemzeti párt hangsúlyosan elhatárolódott a francia népvezértől. A magyar kivételével. (SzH)