Kelendő lesz a Postabank

A bankok 1998-tól nyitottak a lakossági piac felé, ekkortól jelentősen bővítették a szolgáltatásokat, és marketingtevékenységüknek köszönhetően érezni lehetett jelenlétüket ebben a szegmensben is. A hitelállomány bővülése kezdetben a fogyasztási hiteleknél jelentkezett, tavaly azonban már a lakáshitelezés is megindult. A lakossági betétek pedig olcsó forrást biztosítanak a bankoknak.

A felismerés következtében hirtelen tolongani kezdtek a pénzintézetek; mindegyik hasítani szeretne ebből a tortából. A torta szerencséjükre mindeközben nő, így ha csak tartják a részesedésüket, és nem növelik, akkor is bővülnek bevételeik. A stagnáló részesedés azonban ma már kevés, a versenytársak egyre agresszívebb piaci jelenléte mindenkit arra ösztönöz, hogy nőjön.

Erre kétféle lehetőség adódik. Vagy beruháznak, és szívós, tartós, kitartó munkával egyszer csak beérik a gyümölcs, vagy piacot vesznek. Eladó bankok pedig nem tolonganak a piacon. A Postabank az utolsó privatizációs lehetőség. Más a helyzet a korábbi bankértékesítésekhez képest, hiszen kezdetben egy nem teljesen kialakult piacon árultak több pénzintézetet. Maga a magyar környezet is kevéssé volt ismert a befektetők előtt, azóta azonban akik megvetették a lábukat, pontosan tudják, milyen a

piac. Akik még nem jöttek ide, azok számára is van már lehetőség arra, hogy informálódjanak. A szabályozás megfelelő, így nem kell nagyobb bizonytalansági tényezőkkel számolni, mint Európa más országaiban.

Adva van tehát egy bővülő piac, amely a jövőben az elemzők optimista várakozásai szerint exponenciálisan fog nőni, és egy meglehetősen jó piaci részesedéssel rendelkező, eladó bank. Igaz, hogy az elmúlt években a piaci aktivitása visszaesett, ez azonban a politika viharának volt "köszönhető". A banknak sem igazi tulajdonosa, sem igazi vezetője nem volt, így koncepciótlanul vergődött az óriás pénzintézet.

A Postabank-lufi kipukkadása és a 152 milliárdos tőkeinjekció után elkezdődött a bank rendbetétele, de hirtelen ötlettől vezérelve egyszer csak zártkörű privatizáció során akarták értékesíteni. Az OTP szívesen megvette volna, de persze minél olcsóbban, így végül maradt a Magyar Posta-holding elképzelés. Bár az egész halva született ötlet volt, utólag úgy tűnik, hogy még mindig jobb volt a Postának adni, mint elkótyavetyélni. Az OTP 25 milliárdot (pletykák szerint akár 30 milliárdot ) adott volna érte, ma viszont számháború nélkül is bizton állítható, hogy ennél jóval többet kaphat érte az állam. A Postabank ugyanis most az utolsó lehetőség arra, ha valaki piacot akar venni. Akár növekedni szeretne, akár új piaci szereplőként lépne be. Egyéb módon ugyanis kétséges a siker. Sok pénzt kell ugyanis a piacba invesztálni, eredményeket pedig csak kismértékben lehet felmutatni.

A lapunkban is megjelent vevőjelöltek között az OTP Bank, az Erste Bank, a HypoVereinsbank, a Budapest Bank, a Raiffeisen Bank, a CIB Bank, és új belépőként az olasz Unicredito is szerepel. A lista azonban korántsem végleges, hiszen a kör ennél jóval nagyobb. A Magyar Külkereskedelmi Bank ugyan óvatosan fogalmazott az ügyben, az érdeklődők listájához azonban nyugodtan hozzá lehet csatolni.

A Postabank értékét meghatározni nagyon nehéz. Állítólag a múltból nem fognak kísérteni kétes kinnlevőségek, ezek kikerültek a portfólióból. Nagy értéket képvisel a piaci részesedése és a Magyar Postával egyre szorosabbá váló kapcsolat. A bank lakossági forrásainak mintegy 40 százaléka érkezik a postahivatalokon keresztül. A pénzintézet tovább erősítené ezt az értékesítést, sőt, a hitelezésben is felhasználná.

A bank új vezetése az értékteremtést tűzte ki célul. Az eladásig hátralévő idő (várhatóan jövő év végéig lezárulhat a privatizáció) ugyan szűkös, mégis számos lépést meg lehet tenni. Így az eddig halogatott döntéseket meghozzák, a szervezetet pedig egyszerűbbé és átláthatóbbá kívánják tenni. Fontos kérdés a költségek csökkentése, ugyanis néhány évvel ezelőtt, még a növekedés időszakában kialakult struktúra jelenleg csak veszteséget termel.

Úgy tűnik, a banknál végre van koncepció, vannak célok, és ha a piacból rövid időn belül nem is lehet újabb részesedést kihasítani, a szinten tartás és az erősödő piaci aktivitás növeli az értékét.

Lovas Kelendő lesz a Postabank



Egyre több bankról derül ki, hogy érdeklődik a Postabank privatizációja iránt. Nem csoda, hiszen az éleződő versenyben a pénzintézetek az elmúlt években rájöttek arra, hogy a lakossági üzletág igen gyümölcsöző, a lakossági hitelezés javítja a bankok jövedelmezőségét.



A bankok 1998-tól nyitottak a lakossági piac felé, ekkortól jelentősen bővítették a szolgáltatásokat, és marketingtevékenységüknek köszönhetően érezni lehetett jelenlétüket ebben a szegmensben is. A hitelállomány bővülése kezdetben a fogyasztási hiteleknél jelentkezett, tavaly azonban már a lakáshitelezés is megindult. A lakossági betétek pedig olcsó forrást biztosítanak a bankoknak.

A felismerés következtében hirtelen tolongani kezdtek a pénzintézetek; mindegyik hasítani szeretne ebből a tortából. A torta szerencséjükre mindeközben nő, így ha csak tartják a részesedésüket, és nem növelik, akkor is bővülnek bevételeik. A stagnáló részesedés azonban ma már kevés, a versenytársak egyre agresszívebb piaci jelenléte mindenkit arra ösztönöz, hogy nőjön.

Erre kétféle lehetőség adódik. Vagy beruháznak, és szívós, tartós, kitartó munkával egyszer csak beérik a gyümölcs, vagy piacot vesznek. Eladó bankok pedig nem tolonganak a piacon. A Postabank az utolsó privatizációs lehetőség. Más a helyzet a korábbi bankértékesítésekhez képest, hiszen kezdetben egy nem teljesen kialakult piacon árultak több pénzintézetet. Maga a magyar környezet is kevéssé volt ismert a befektetők előtt, azóta azonban akik megvetették a lábukat, pontosan tudják, milyen a piac. Akik még nem jöttek ide, azok számára is van már lehetőség arra, hogy informálódjanak. A szabályozás megfelelő, így nem kell nagyobb bizonytalansági tényezőkkel számolni, mint Európa más országaiban.

Adva van tehát egy bővülő piac, amely a jövőben az elemzők optimista várakozásai szerint exponenciálisan fog nőni, és egy meglehetősen jó piaci részesedéssel rendelkező, eladó bank. Igaz, hogy az elmúlt években a piaci aktivitása visszaesett, ez azonban a politika viharának volt "köszönhető". A banknak sem igazi tulajdonosa, sem igazi vezetője nem volt, így koncepciótlanul vergődött az óriás pénzintézet.

A Postabank-lufi kipukkadása és a 152 milliárdos tőkeinjekció után elkezdődött a bank rendbetétele, de hirtelen ötlettől vezérelve egyszer csak zártkörű privatizáció során akarták értékesíteni. Az OTP szívesen megvette volna, de persze minél olcsóbban, így végül maradt a Magyar Posta-holding elképzelés. Bár az egész halva született ötlet volt, utólag úgy tűnik, hogy még mindig jobb volt a Postának adni, mint elkótyavetyélni. Az OTP 25 milliárdot (pletykák szerint akár 30 milliárdot ) adott volna érte, ma viszont számháború nélkül is bizton állítható, hogy ennél jóval többet kaphat érte az állam. A Postabank ugyanis most az utolsó lehetőség arra, ha valaki piacot akar venni. Akár növekedni szeretne, akár új piaci szereplőként lépne be. Egyéb módon ugyanis kétséges a siker. Sok pénzt kell ugyanis a piacba invesztálni, eredményeket pedig csak kismértékben lehet felmutatni.

A lapunkban is megjelent vevőjelöltek között az OTP Bank, az Erste Bank, a HypoVereinsbank, a Budapest Bank, a Raiffeisen Bank, a CIB Bank, és új belépőként az olasz Unicredito is szerepel. A lista azonban korántsem végleges, hiszen a kör ennél nagyobb. A Magyar Külkereskedelmi Bank ugyan óvatosan fogalmazott az ügyben, az érdeklődők listájához azonban nyugodtan hozzá lehet csatolni.

A Postabank értékét meghatározni nagyon nehéz. Állítólag a múltból nem fognak kísérteni kétes kinnlevőségek, ezek kikerültek a portfólióból. Nagy értéket képvisel a piaci részesedése és a Magyar Postával egyre szorosabbá váló kapcsolat. A bank lakossági forrásainak mintegy 40 százaléka érkezik a postahivatalokon keresztül. A pénzintézet tovább erősítené ezt az értékesítést, sőt, a hitelezésben is felhasználná.

A bank új vezetése az értékteremtést tűzte ki célul. Az eladásig hátralévő idő (várhatóan jövő év végéig lezárulhat a privatizáció) ugyan szűkös, mégis számos lépést meg lehet tenni. Így az eddig halogatott döntéseket meghozzák, a szervezetet pedig egyszerűbbé és átláthatóbbá kívánják tenni. Fontos kérdés a költségek csökkentése, ugyanis néhány évvel ezelőtt, még a növekedés időszakában kialakult struktúra jelenleg csak veszteséget termel.

Úgy tűnik, a banknál végre van koncepció, vannak célok, és ha a piacból rövid időn belül nem is lehet újabb részesedést kihasítani, a szinten tartás és az erősödő piaci aktivitás növeli az értékét.



kiemelés



A Postabank ugyanis most az utolsó lehetőség arra, ha valaki piacot akar venni. Akár növekedni szeretne, akár új piaci szereplőként lépne be.