Katarzis még nem lesz
Azt lenne izgalmas tudni, kit - kiket - nem lepett meg Kiss Elemér Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter távozása a kormányból. A történtekre ugyanis egyelőre, egy-két nappal a hirtelen felpörgött események kulminációs pontja után nehéz megbízható magyarázatot találni.
Ha a kézenfekvő indokokat elemezzük, illetve a valós okokat iparkodunk keresni, két szálon indulhatunk el.
Természetesen nem zárható ki, hogy nagyjából az történt, amit mondanak. A kancellária első embere azért kényszerült lemondani, mert Medgyessy Péter semmi esetre sem hajlandó tolerálni semmilyen, korrupciót akár csak érintőlegesen sejtető, avagy etikailag árnyalatnyilag megkérdőjelezhető cselekedetet. Ez a magatartás végül is nemcsak a miniszterelnök retorikájából, hanem a kabinet törvényalkotási elképzeléseiből is következik. Nehéz az üvegzsebtörvényt népszerűsíteni, ha a kormány bármely tagjának tisztasága és tisztessége látványosan megkérdőjeleződik.
Csakhogy: Kiss Elemér minden tapasztalatunk és információnk szerint azon politikusok közé tartozott, akikről a legkevésbé feltételeztük volna, hogy ilyen módon igyekezne megalapozni személyes jövőjét. A Fidelitas és a Magyar Nemzet által kirobbantott ügyek kétségkívül léteznek - és feltétlenül problematikusak -, mégis azt gondoljuk: botrányosabb esetekben is maradtak helyükön miniszterek, államtitká-
rok, fontos munkatársak.
Azaz - második változat - Kiss Elemér könnyen támadható személynek számított, akár kívülről, akár belülről kíván(hat)ták megroggyantani pozícióit. Az exminiszter mögött nem állt a szocialista párt egyetlen befolyásos csoportosulása sem. Nem védte őt senki, ahogyan másokkal előfordul(t). Ezzel összefüggésben is - utólag - jelzésértékűnek sejlik, hogy nemrég született döntés a kancellária szerkezeti átalakításáról, megerősítéséről, a közigazgatási államtitkár menesztéséről.
A Medgyessy-kormány első minisztercseréje mindenesetre a tervezettnél - ez év májusa - korábban következett be. Ez pedig nem túl vidám előjel a továbbiakra nézvést. Egyelőre, igaz, nem tűnik valószínűnek, hogy a történtek nagyszabású válsághoz vezetnek, ám az is tény: noha a fejezetnek vége, katarzisra még hiába vár a miniszterelnök. (GA)
