Szakkönyvek sikerkiadója
Lelkes Lajos saját kiadóját 1992-ben alakította meg, felvértezve azzal a tudással, gyakorlattal és akaratossággal, amelyet a szakkéziratok, lexikonok és a speciális kiadói jogok gyakorlásában korábbi munkahelyén, a felszámolt állami mezőgazdasági kiadónál elsajátított. Szüksége volt arra a lendületre is, amelyet egy másik "mesterségében", a hazai néptáncosok világában előbb elismert táncosként, együttesvezetőként, illetve táncoktatóként már átélt.
Tény, hogy induláskor nem fogalmazott meg magának különleges koncepciót. Ahogy mondja: inkább a szakma szeretete, némi elkötelezettség és a megélhetés megteremtésének vágya vezérelte őt is. Viszont a mai napig büszke rá, hogy a meglehetősen nehéz - egyébként jelenleg is tiszteletre méltó versenytársakkal tüzdelt - szakkiadói világban sikerült olyan szereplővé válnia, aki biztos jövedelmet nyújt a kétszeresére duzzadt munkatársi gárda és csalágtagjaik számára. Vállalkozóként ez elégedettséggel tölti el.
Most már bevallja: részben nem is tudta, mihez kezdjen az utcára került irodalmi és műszaki szerkesztőkkel. Stratégiája úgy fogalmazható meg, hogy ha már elszánta magát a könyvkiadás folytatására, akkor szakkönyvekkel maximálisan kielégítse az agrárium és a vidék jövője iránt aggódók igényeit.
Jelenleg két "szélső értéke" van kiadói tevékenységének: az egyik a természetvédelem, a fenntarthatóság (hiszen a mezőgazdasági munka és a vidékfejlesztés természet közeli szférában zajlik). A másik pólus a vidéki, a folklorisztikus, a paraszti, a népművészeti hagyományokat, a falusi turizmust élesztő kiadványok készítése. E kettő között pedig helyet kap minden, az agrárszakma számára fontos mű megjelentetése.
A legnagyobb gond a tőkeszegénység volt és maradt, ami a rendszerváltás utáni években az egész hazai könyvszakmát nyomasztotta. Ahogy mondja: máig különös emléke a vagyonba vitt saját öreg Wartburgja, amivel az első köteteket hordták vidéki ajánló körutakra.
Később annyival lett kedvezőbb a helyzete, hogy az agrártárca egyik munkatársa, illetve az egymást követő miniszterek is, pályázatok keretében felkarolták az agrár tan- és szakkönyvkiadást. Ennek az volt a lényege, hogy a kiadás legjelentősebb költségeit, a nyomdaszámlákat éveken keresztül teljes egészében kiegyenlítette a mezőgazdasági minisztérium. Így voltak képesek a könyvkészletet mintegy 300 millió forintnyira felduzzasztani. A helyzet annyiban változott, hogy később a költségeknek csak a felét állta a tárca, de még ez is igen kedvező.
Egyben nélkülözhetetlen, mi-vel sokféle, de kis példányszámú könyvet kell folyamatosan készleten tartani. Ezek nem olyan sikerkönyvek, amelyeket elkapkodnak, hiszen csak 2-3 év alatt fogynak el. Ebben rejlik a szakkönyvkiadás nehézsége, amiért a mesterséget mások nem követik.
Lelkes Lajos a legnagyobb gondot jelenleg a terjesztésben látja, ezért maga is kénytelen egyre többet tenni az eladásért. Alapvető probléma a tőkehiány. Véleménye szerint a milliárdokat kitevő, több kiadót érintő agrár tan- és szakkönyvterjesztés országos felvállalásához 100 millió forint körüli induló tőke kellene, de ennyivel a vállalkozás már kifizetődő is lehetne.
