Egy-két ügy, egy szövetség

Az uniós népszavazás árnyékában a politikai pártok egyéb izgalmakkal is kénytelenek voltak vesződni. A kormányzó erők részben azzal pepecseltek, hogy kihúzzák az újabb botrányok képzeletbeli méregfogát, a Fidesz pedig lelkesen folytatta néppártos programját.

A Medgyessy-kabinet némely szereplőjének ténykedésével kapcsolatos ügyek emlékeztetnek az esetre, amelynek következtében Kiss Elemérnek, a kancellária irányítójának le kellett mondania. Az informatikai tárca távozó közigazgatási államtitkárának, illetve a miniszterelnök tolmácsának balhéja után ismét kérdés, hogy az alapinformációk milyen módon, kiknek a közreműködésével kerülnek nyilvánosságra. Amenynyiben netán kormányoldali érdekcsoportok konfliktusaival is magyarázható lenne az afférok sorjázása, az a továbbiakra nézvést nem ígérne felhőtlen jövőt. A legfrissebb történet hullámai ráadásul Medgyessy Péter közvetlen környezetében csapkodnak. Márpedig tudjuk, a kormányfő - retorikája szerint - nem tűrheti tétlenül a tisztátalan kezeket sejtető gyanút.

A Fidesz közben figyel és készülődik. Egyelőre saját átalakításának levezénylésére. Ennek keretében leporolták az ismert dramaturgiájú forgatókönyveket. Nem oly rég a Fidesz jeles alelnökei, Áder János és Szájer József szorgalmazták - hangzott a hivatalos verzió - a pártelnöki és a miniszterelnöki tisztség kettéválasztását. Orbán Viktor, mint érintett, hosszas vívódás után érdemdúsnak találta a javaslatot, ahhoz képest is, hogy a szikra természetesen az ő fejéből pattant ki.

Most pont ilyen körítéssel tartották fontosnak elővezetni a párt nevének kiigazítására vonatkozó szándékot. Ezúttal a kívülről belülre terelni óhajtott nagy nevek nemesedtek ötletgazdává. Elsősorban Schmitt Pál. A párt elnöksége persze üstöllést magáévá tette a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnevezésre vonatkozó kezdeményezést. Lám, máris van valami, ami a nagykövetből, olimpiai bizottsági elnökből, főpolgármester-jelöltből csaknem bizonyosan pártalelnökké avanzsáló exfüggetlen személyiség nevéhez köthető.

Ezek után akinek kedve támad, vígan beléphet az új szövetségbe. Ha akarja, mondhatja, ő bizony nem is párttag. Hátha elhiszik. A varázsszó tehát megvan. Igaz, nem vitás: ez önmagában nem garancia semmire. (GA)