(Le)építgetünk

Az építőipar teljesítménye az első négy hónapban az előző év azonos időszakához viszonyítva 26,9 százalékkal emelkedett. Nem, ez nem tréfa, csupán emlékezés: az adat az egy évvel ezelőtti állapotot mutatja. A KSH mostani számai ehelyett 12,6 százalékos visszaesésről tudósítanak. Mintha nem is ugyanazon országról lenne szó.

Azaz mégis, csak a politikai környezet más. 2002 választási év volt, 2003, úgy tűnik, a megszorítások jegyében telik. A lassan erőre kapó sztrádaprogram derékba tört, az új tervekből jó, ha jövőre lesz út. A korábbi húzóerőt adó irodaház- és bevásárlóközpont-építés már tavaly sem jövedelmezett valami fényesen: a piac telítődött, az irodák üresen ásítoznak, a szállodák turistahiányra panaszkodnak. A kiskereskedelmi láncok már minden nagyvárosban ott vannak, a kisebbekbe pedig nem sietnek túlságosan, hiszen a vidék vásárlóereje jóval szerényebb, a kisebb forgalmú boltok pedig kevésbé jövedelmezők.

A kedvezményes kölcsönökkel támogatott lakásépítés sem a régi már: eddig az otthonok jó részét befektetési célra vásárolták, a mostani szigorítások pedig nemcsak a társadalmi igazságérzetre, hanem a keresletre is hatnak. Hiszen a valóban saját fedelet akaróknak aligha lett sokkal több pénze az idén.

Hiába vár az ágazat évek óta az uniós tagság apropóján a környezetvédelmi beruházások szaporodására is. Az önkormányzatoknak nemcsak erre, de az államilag támogatott bérlakásprogramba való belépésre sincs pénzük, sőt építkezések helyett a közintézmények bezárását fontolgatják.

Az utolsó mentsvárat a vállalati beruházások jelenthetnék. Csakhogy fő partnerünk, az unió nem muzsikál valami fényesen, s az ország versenyképességének csökkenésével nemcsak az új üzleteket halásszák el előlünk befektetőbarátabb szomszédaink, hanem néhány már itt lévő is távozott.

Mondhatnánk, hogy kétéves átlagban az építőipar így is évi 5 százalékos növekedést mutat, ami nagyobb, mint a GDP gyarapodása, ám egyelőre kétséges, mitől fordulhat visszájára a trend. Legfeljebb az EU infrastrukturális fejlesztésekre adott támogatásában s a jövőre startoló metróépítésben bízhatunk, ám ezek hatása alighanem csak 2005-ben lesz érezhető. Pedig egy tartós válság miatt növekvő munkanélküliség az államnak is többe kerülhet, mint ha végre valóban érezhetően javítaná az üzleti környezetet.