Mindig mindent meg kell bánnod...

Minden eszközt bevetett tegnap a jegybank, hogy a forintot erősítse. A 200 bázispontos kamatemelésen túl megszólalt mindenki, aki számít, és elhangzott minden, aminek ilyenkor "illik" elhangoznia: újabb fogadkozások a makrogazdasági egyensúly helyreállítására, rövid távú árfolyamcél tagadása, de még a stratégiai célnak tekinthető ERM-II. árfolyamrezsim korai bevezetését is felvetették.

A felemás eredmény törvényszerű. Még ha nem is lenne történelmi mélyponton gazdaságpolitikusaink hitelessége, akkor is nehéz lenne komolyan venni, hogy egy rendkívüli időpontban bejelentett, rendkívüli mértékű kamatemelés mellett nincs rövid távú árfolyamcél. És az is hihetetlennek tűnik, hogy jövő év elejére itt olyan viszonyok alakulnak ki, amely mellett meghatározható az eurózónába lépés árfolyama.

Ettől persze még a tegnapi lépések nyugodtan minősíthetők kötelezőnek. És ettől persze még egyáltalán nem biztos, hogy bármit is használnak. Az a hiba (több mint bűn...) ugyanis, amit két hete a sáveltolással elkövettek a döntéshozók, nem hozható helyre ilyen "könnyen", sőt egyelőre az sem látszik, mi is a megoldás.

A legszebb forgatókönyv a külföldi befektetők véd- és dacszövetségének felbomlása lenne, amelyet elősegíthet az az irdatlan kamatkülönbözet, ami a forintbefektetések javára kialakult. Csak hát a piaci szereplők egyelőre úgy látják, okosabb, ha portfóliójukban alulsúlyozzák hazánkat. Várhatunk még a klasszikus forró tőkére, végül is több ország jól "elvolt" ezzel a finanszírozási formával.

Összességében azt mondhatjuk: a kialakult problémák keserves tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki azt gondolta, az árfolyamrendszer lobbikérésre büntetlenül változtatható. Hogy ezért majd hányszor kell megfizetni, a következő hónapokban derül ki...