Maastricht és Budapest

Nem a kiskaput keressük, de azért jól jönne egy kis könnyítés. Ezzel a jelszóval száll be a kormány a 3 százalékos államháztartási deficitre vonatkozó uniós szabályok (a maastrichti kritérium és a stabilitási paktum) módosítását célzó összeurópai vitába. Más szavakkal: persze, be akarjuk tartani a szabályokat, de azért talán érdemes lenne felülvizsgálni azokat.

Az óvatosság igencsak indokolt. Az euróátvétel céldátumát már többször módosítottuk. A korábbi konvergenciaprogramok már sokszoros nevetség tárgyává váltak. Egy nem túlságosan ambiciózus (csupán 2010-es bevezetést megcélzó) legújabb forgatókönyvvel a zsebben mi sem lenne kínosabb, mint akár csak halvány látszatát is kelteni valami olyasminek, hogy a budapesti kormány már a mostani terveit sem veszi komolyan, és keresi a lehetőséget a deficit lefaragásának elodázására. Nem is csak kínos lenne ez, de alighanem a piacok is súlyosan büntetnék.

Sok közgazdasági érv szól persze a mellett, hogy a mereven értelmezett deficitplafon valójában nem alkalmas a konvergencia biztosítására. Sőt, a maastrichti kritériumrendszer más eresztékei is recsegnek, amikor az EU vezetői változtatás nélkül próbálják ráerőszakolni azokat az új tagországokra. Legalábbis vitatható például annak feltételezése, hogy komoly GDP-növekedési áldozatok nélkül le lehet szorítani az inflációt a régi tagállamok szintjére egy felzárkózó gazdaságban. De Magyarország, az elmúlt néhány év hibás gazdaságpolitikája következtében, ma sajnos nincs abban a helyzetben, hogy ne önmagára hozna bajt ezeknek a felemlegetésével.

Egyelőre különben is várni kell. A maastrichti kritériumok felülvizsgálata csak a stabilitási paktum előírásainak reformjával együtt képzelhető el, s a hivatalos javaslat előterjesztésének joga az Európai Bizottságot illeti meg. Brüsszel viszont már közölte, hogy erre 2005 előtt nem kerül sor. Ráadásul a frissen elfogadott alkotmányos szerződés módosítását is igényli a reform. Így hát hiába látszik konszenzus kialakulni arról, hogy például a konjunktúra idején szigorúbb limit kellene, a visszaesések alatt pedig enyhülhetne a szabályozás, nagyon is valószínű, hogy még 2005 után is jó pár évig eltart, mire a módosítások hatályba lépnek.

Talán addigra már benn is leszünk az eurózónában. Ha tényleg nem a kiskaput keressük.