Tigris és fácán

A Hyundai Motors zsolnai beruházása miatt Szlovákiában kitört botrány. Immár a parlament kéri számon a kormányon, hogy pontosan mibe is került az országnak, hogy az elmúlt két évben számos multinacionális cég beruházását sikerült elhalászni a többi közép-európai ország elől. Az érintett, alighanem igencsak jól járó cégek viszont ragaszkodnak a hallgatáshoz. A folyamatos titkolózás csak felbőszítette a közvéleményt, így a kormány most már kénytelen az eddig mindenben kiszolgált befektetőkkel szembehelyezkedni. Csakhogy ezzel két tűz közé kerül.

A körülmények jóL illusztrálják a globalizáció hatalmát és a kis országok kormányainak kiszolgáltatottságát. A két partner tárgyalási helyzetéről jó képet ad, hogy tavaly a Hyundai Motors eszközeinek számviteli értéke és a csoport árbevétele egyaránt több mint fele volt a szlovák GDP-nek.

Alighanem igazuk lehet azoknak, akik úgy vélték: régiónk befektetésekért folytatott ígérgetési versenye könnyen túlzásokhoz vezethet. Ugyan igaz, hogy egy-egy beruházás eltérő értéket képviselhet különböző országoknak, de a pontos egyenleg csak utólag vonható meg. Ezért is érthető az érintettek óvatos kommunikációja.

Nem szerencsés viszont, ha a multik helyzetükkel még vissza is élnek. A Hyundai a KIA-gyár építésénél már azokról a földekről is elhordta a termőréteget, amelyek tulajdonosaival még meg sem egyezett. Nem csoda, ha az érintett települések egyikén valaki felgyújtotta a cég egyik reklámtábláját. Ugyanakkor hosszú távon az sem javítja az ország imázsát, hogy - ha lúd, legyen kövér alapon - a szlovák ellenzék a kisajátítás ellehetetlenítése érdekében kétszeres ár követelésére buzdítja a tulajdonosokat.

Úgy tűnik, a szlovák sikertörténet közelebbről nézve már nem is annyira csillogó, mint azt a hangzatos újságcikkek korábban sugallták.