Medgyessy asztalra csap

Kovács László karrierje csúcsára ért, sőt sok pénzt is fog keresni az EU kormányában. A kétszeresen leköszönő politikust - pártelnökként és külügyminiszterként is megy - csupán egy dolog bántja: az ellenzék nem örül neki. Emiatt Medgyessy Péter is szomorú, úgyhogy sitty-sutty befejezte a gesztuspolitizálást.

Mintha eddig másképpen lett volna, és bármerre néznénk, földdel telehányt árkokat látnánk.

Persze nem ez a legfontosabb most. Érdekesebb, hogy a miniszterelnöknek sikerült megvédenie önmagát. A szocialisták egy része már azon tanakodott, mikor lenne időszerű megszabadulni a gyengülni látszó kormányfőtől - máris, vagy még ráér-e kicsit -, amikor az megérkezett Mallorcáról, és az asztalra csapott. Tehette, hisz tudta: a leváltásához szükséges konszenzust keresni sem kezdték még el a százfelé húzó MSZP-s csoportok. Márpedig amíg megegyezésük nem körvonalazódik, sarokba szoríthatja őket, vonta le a következtetést, és jól okoskodott. Nem tévedett abban sem, hogy a "régi" szocik még mindig őt kedvelik jobban, és nem Gyurcsány Ferencet. A sportminiszter magára maradt. Arról azonban oktalanság megfeledkezni, hogy a miniszterelnök mellett szó szerint felsorakozott MSZP-prominensek nem mindegyike mosolygott önfeledten az aktus során. És talán arról sem, hogy Kiss Péter és Szili Katalin sem tartotta fontosnak megszakítani szabadságát az összejövetel kedvéért.

Szóval, Medgyessy Péter még mindig erősebb, mint azt sokan gondolják. És még mindig gyengébb, hogysem érdemben tudja befolyásolni a kongresszushoz közelítő MSZP erjedését. Az erőviszonyok folyamatosan változó egyensúlyán múlik minden.

Magyarul: ma még senki sem tudja, mi jön az őszi tisztújítás után. (GA)