Oszama mint kampányfegyver

A terrorfenyegetettség-jelzőről annyit érdemes tudni, hogy a zöld alacsony, a kék mérsékelt, a sárga emelt, a narancssárga magas, a piros pedig maximális veszélyt jelent. 2002. márciusi bevezetése óta még sohasem volt zöld, illetve kék, viszont már ötször váltott narancssárgára az elmúlt több mint két év során (a 2001. szeptemberi terrortámadások első évfordulóján két hétre, 2003 februárjában a mekkai zarándoklat idején három hétre, az iraki háború alatt egy hónapra, 2003 májusában a Memorial Day előtt és után mintegy másfél hétre, illetve a 2003/2004 fordulóján, az ünnepek alatt).

Mint ismeretes, a Bush-adminisztráció most az amerikai hírszerzésnek egy Pakisztánban elfogott terrorista laptopjáról származó adatai alapján rendelte el New York-i tőzsde, a Citicorp épülete, illetve a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap washingtoni székházainak védelmét, illetve emelte narancsra készültséget Washingtonban (New Yorkban a skála bevezetése óta folyamatosan magas a készültségi szint). A szakértők szerint azonban a gépen fellelt információk többsége nyilvános, az interneten is hozzáférhető, a célpontként megjelölt épületekről készült fényképek pedig - pár kivétellel - turisztikai brosúrákból származnak. S ami talán a legkínosabb: az említett információk többsége több mint hároméves, vagyis nem éppen friss. Vasárnap azonban mindezek ellenére Tom Ridge amerikai belbiztonsági miniszter olyan frappáns és hatásos beszédet kerekített az Egyesült Államok fokozott, folyamatos s szerinte a novemberi elnökválasztásig tartó terrorfenyegetettségéről, ami azonnal izgalomba hozta a világsajtót.

Itt és most nem szeretném részletesen elemezni, mit is üzen számomra az Egyesült Államok vezette nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem szempontjából Tom Ridge belbiztonsági miniszter mondókája. Vagyis nem minősíteném sem a belbiztonsági minisztert információkkal ellátó amerikai titkosszolgálatokat, sem pedig az ezekkel előrukkoló Bush-kormányzatot. Nyár van, süt a nap, vakációznak az emberek itthon és Amerikában is - s az év e szakaszában még a magamfajta sem szívesen dől a kardjába mások botorsága miatt, s még kevésbé kíván erre ösztönözni másokat.

Most inkább arról szólnék, mit üzen számomra a Ridge-beszéd az amerikai elnökválasztás szempontjából. Hát - mit mondjak -, innen nézve sem túl sok jót. Leginkább azt üzeni, hogy George W. Bush és csapata a novemberig hátralévő három hónapban még jó néhány alkalommal kijátssza majd a terrorizmus elleni harc kártyáját John Kerryvel és a demokratákkal szemben. S bár az ilyen politikai hazárdjáték mélységesen felháborít, őszintén szólva nemigen lep meg. A CBS amerikai televízió egyik legutóbbi felmérése alapján ugyanis a megkérdezettek 41 százaléka szerint a terrorizmus elleni harcot a jövőben is az ifjabb Bush irányítaná jobban, míg John Kerry mellett csak 28 százalék áll ki e tekintetben. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az elnökjelöltek általános támogatottságában az ABC televízió és a The Washington Post közös felmérése szerint a Kerry-Edwards páros vezet, hat százalékkal megelőzve a Bush-Cheney duót, aligha valószínű, hogy a jelenlegi washingtoni adminisztráció ne játszana rá a jövőben is a földi halandó számára ellenőrizhetetlen amerikai terrorfenyegetettségre. Különösen akkor, ha az említett tendencia fennmarad, s ha tudjuk, hogy ezzel Bush nemigen veszthet. 2001 szeptembere óta ugyanis ki merné azt állítani, s legfőképpen ki tudja bizonyítani, hogy az Oszama bin Laden és az Al-Kaida által többször megfenyegetett Egyesült Államokban nincsen terrorfenyegetettség, vagy épp nem olyan mértékű, mint amilyennek azt a kormányzat beállítja?

Ebből a szempontból nézve tehát - bármilyen paradox - George W. Bush leghatásosabb kampányeszköze maga Oszama bin Laden. Mi több: sokak szerint épp egy "amerikai Madrid" biztosíthatná be leginkább Bush novemberi győzelmét. Szinte kizárt ugyanis, hogy az Egyesült Államokban egy "spanyol politikai forgatókönyv" következzen be. A kérdés tehát leginkább az, hogy Oszama és az Al-Kaida maga is legjobb PR-menedzsere, George W. Bush győzelmére játszik-e?

Nem kizárt?