Projektmenedzsment

Nem hazudtolta meg saját múltját Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt. Áttekintette új vállalkozása, Magyarország pénzügyeit, s a súlyos forráshiány láttán elment az ország bankjaival tárgyalni. A bankvezérek, persze vegyes érzelmekkel, végül elfogadták érveit, és még afelett is szemet hunytak, hogy az általa kért harmincmilliárdot nem hitel, hanem adó formájában kell kihelyezniük.

Kár azon elmélkedni, hogy az adó attól adó, hogy konkrét ellenszolgáltatás reménye nélkül kellene szolgáltatni, vagyis nem lehetne cserébe olyasféle ígérvényeket követelni, hogy két év múlva jobb legyen a szektornak. Azon sem érdemes tovább évődni, hogy miért pont őket érte a megtiszteltetés, hiszen van még egy-két zsíros üzlet hazánkban. Mindegy, a következő "hónap végén" minden bizonnyal az autópálya-építőkhöz, esetleg az olajiparhoz is becsenget majd a miniszterelnök. Elvégre oda is adott az állam jó pár milliárdot az elmúlt időszakban. Miért ne jöhetne el az akkori kihelyezés visszavételének ideje?

Az igazi probléma az, hogy nem látni tisztán, miféle gazdaságpolitikai koncepció mentén jutottunk el az extra bankadó kivetéséhez. Nem is olyan rég még arról tárgyalt a tőzsde vezetőivel az éppen aktuális pénzügyminiszter, hogyan lehetne Budapestet a kelet-közép-európai régió pénzügyi központjává emelni. Akkor még támogatást is megért volna az államnak, ha Budapest vezérletével lehet egyesíteni Bécs, Prága és Varsó kereskedési helyeit. Azóta a projekt előrehaladott állapotába került, csak a magyar tőzsde szerepe értéktelenedett el benne. Ma már látszik az is: hiába kampányolt az egyik nagy bank Budapestre telepítendő szolgáltatóközpont-beruházásával a pénzügyminiszter (a tavalyi). Azóta már ő is, meg a régió pénzügyi központjának kialakítása is lekerült a napirendről. A legújabb ötlet az extra adó. Bízzunk benne, hogy ez a projekt is mielőbb az előzőek sorsára jut.