A bizalom ára

A kormány gyengébb forintot és alacsonyabb kamatszintet szeretne. Egyszerűnek tűnő feladat, ha a pénzpiacokat mechanikusan fogjuk fel. Csökkenteni kell a kamatokat és az alacsonyabb hozamtól elkedvetlenedő tőke kiáramlása az árfolyamra is hat majd.

A jegybank azonban köszöni szépen, elégedett a mostani kurzussal, emellett ugyanis esély mutatkozik rá, hogy két év után újra teljesüljön (a 2005-ös) inflációs célja. (Igazából nem is világos, a kormány miféle logika alapján látja szükségesnek az árfolyamgyengítést, hacsak nem épp megint a stabilizáció legkényelmesebb, szomorú hagyományokra viszszatekintő módja, a meglepetésinfláció jár a fejében.)

Az árfolyamba való beavatkozás azonban nemcsak a vitatható célok miatt kritizálható, hanem azért is, mert a fenti mechanikus gondolatmenet nem működik akkor, ha nyilvánvaló vita van a gazdaságpolitika két pólusa között a kívánatos kurzust illetően. A monetáris politika szándéka ellenében kierőszakolt gyengülést ugyanis a piac mérhetetlen bizalmatlansággal fogadná. A külföldi befektetők a mostaninál jóval nagyobb árfolyamkockázatot látnának a hazai pénzpiacon, ami a hozamokban is kifejeződne.

A napokban a fenti logikát plasztikusan fogalmazta meg egy külföldi befektető, amikor egy hazai bank szakemberétől azt kérdezte, pontosan milyen monetáris kondíciókat szeretne a kormány: a mostanit, vagy 260 forintos eurót 16 százalékos (!) kamatszinttel.

A gazdaságpolitika tavaly a sáveltolással bizonyította, hogy a piaci logika nem áll túlságosan közel a gondolkodásmódjához. Akkor megtapasztalta, hogy egy ilyen lépés nullára írja a hitelességet, de szemlátomást nem értette meg, miért. Gazdaságirányítóink azóta fel tudják mondani a leckét, hogy "a sáveltolás hiba volt, és ilyet soha többet", de közben a fejükben ugyanazok a gondolatok forognak, szándékaik ugyanabba az irányba mutatnak.

Érdemes hát, politikus urak, szórakozni az árfolyammal, kamatszinttel, jegybanki függetlenséggel. Hasonló színvonal esetében a végeredmény is hasonló lesz, mint tavaly. Vagy esetleg, a változatosság kedvéért meg lehet próbálni az állami költekezés leállítását, a sodródó költségvetés konszolidálását.