Budapesti emberünk

Demszky Gábor a fővárost választotta, aminek az SZDSZ vezetése nagyon örül. A szabad demokratákat a budapesti választók tartják a felszínen, amiben nem elhanyagolható a negyedik ciklusát morzsolgató főpolgármester szerepe. Ha Demszky Brüsszelbe megy, a szavazók egy része is lelécelhet (nem feltétlenül Belgiumba), ijedhettek meg hirtelen az SZDSZ-ben. Ezek után máris biztos, hogy a 2006-os parlamenti választásokon ki vezetheti a párt fővárosi listáját, ám az véleményes, hogy ugyanazon év őszén kit választanak Budapest élére. A szocialisták legalábbis erősen fogadkoznak, hogy ők bizony nekifeszülnek és legyőzik koalíciós partnerük jelöltjét. De hát fogadkoztak máskor is, aztán visszaléptek, amikor meg mégis megpróbálták, Demszky visszakézből megverte őket.

Az ellenzék nagyobbik pártja eközben egy olyan kezdeményezést vezetett elő, amely 2006 tavaszáig napirenden maradhat. A magánosítás hálás téma, az emberek sokasága berzenkedik, ha "a közvagyon eladásáról" van szó. A népszavazás meg olyan eszköz, amelynek hosszú az átfutási ideje. Amúgy tán nem is az azt szorgalmazó Fideszt, hanem a szocialistákat segítené a mielőbbi referendum. Jelenleg ugyanis kétségesnek tűnik, hogy kellő számú állampolgárt az urnákhoz lehet édesgetni. Márpedig, ha a kezdeményezés megbukna, megroggyanna a kezdeményező is.

A kormány azonban nem vállalja a kockázatot. Ehelyett a hangzatosságra zengzetességgel felel (mindkettőnek a demagógia a szinonimája), amikor fordít egyet a dolgon, s a magánosítás leállításáról azt szeretné elhitetni, az valójában visszaállamosítást jelent.

Hosszú és kemény meccs lesz. (GA)