Demokratikus színjáték

Bár a híradások szeretik embert próbáló feladatként jellemezni a biztosjelölteknek a múlt héten elkezdődött és jövő hétfőn záródó, egyenként háromórás meghallgatását az Európai Parlamentben, ez azon kevés vizsgák egyike, amelyeken - mint tudjuk - lehetetlen megbukni. Természetesen nem ritka az a gyakorlat, hogy egy parlament csak a kormány egészéről - vagy pláne csak a kormányfő személyéről - szavaz, a saját vezetőinek bevallása szerint is "demokratikus deficittel" küszködő EU esete egészen más. Itt ugyanis legfeljebb a bizottsági elnökjelölt személyében tükröződik némileg az európai parlamenti választások eredménye, a biztosjelöltség nem egy esetben éppen a legnagyobb vesztesek számára adatik meg politikai mentőövként. Nem erősíti tehát az EU demokratikus berendezkedésébe vetett csekély bizalmat, ha a legitimáció nélküli jelölteket még esetleges szakmai alkalmatlanságuk sem foszthatja meg a pozíció elnyerésétől.

Márpedig ha a "demokratikus deficit" már a vezetők kiválasztásánál megmutatkozik, akkor nincs mit csodálkozni a gyakorlati működés során fel-felbukkanó visszásságokon sem. A legemlékezetesebb és legriasztóbb a stabilitási paktum sorsa, amely szintén nem demokratikus döntés eredményeként került a kukába, hanem mert az "erősek" nemcsak semmibe vették azt, de a büntetés alól is felmentették magukat.

Ami a magyar biztosjelölt meghallgatását illeti, az EP-képviselők többnyire hiányosnak ítélték Kovács László szakmai felkészültségét. De sebaj, egy MSZP-s politikus a jelölést követő vitában már mindenkit megnyugtatott, hogy Kovács "egy év alatt bármilyen szakmát elsajátít". (BÁ)