Nem a lobbista fizeti az ebédet

Ritkán fordul elő Jane Fawcett-Hooverrel, hogy van alkalma egyedül megebédelni. Nem panaszkodásként említette ezt, inkább csak azért, hogy megerősítse: neki és beosztottainak részben valóban az a dolguk, hogy találkozzanak a washingtoni képviselőkkel és más politikusokkal. Ezek azonban a szó szoros értelmében munkajellegű randevúk. Egy lobbista nem engedheti meg magának, hogy fecserésszen. A találkozókon általában az történik, hogy az adott témával kapcsolatos összeállítást nyújt át a képviselőnek. Egyetlen lapon ismerteti a cég álláspontját, és az ellenvéleményeket is összefoglalja., majd a lap végére odaírja a legfontosabb telefonszámokat.

Ilyen egyszerű lenne? - kérdeztem, utalva arra, hogy nálunk sokkal misztikusabb és kevésbé pozitív képzeteket keltő az a szó, hogy lobbista. Szerinte Amerikában azért sem lehet ilyen bizonytalan a lobbisták megítélése, mert szinte már túlszabályozott a jogi környezet. Kilenc különböző törvény rendelkezik erről a szakmáról. Egyetlen közös szó mindegyikben szerepel: az átláthatóság.

Magyar olvasatban ez inkább megvesztegethetetlenség - fűztem hozzá, de gyorsan helyre tett: a lobbizás nem egyenlő a korrupcióval. Úgy véli, hogy a lobbizás szinonimája a tájékoztatás-oktatás-nevelés hármasa. Az ohiói egyetemen is azt tanították, hogy "a jó cég jó embereit" elfogadják, szakértőként kezelik a kongreszszusi képviselők. Szerinte a P&G éppen ilyen cég. Nem véletlen, hogy eddigi pályafutása alatt csak nagyon kevés olyan eset volt, amikor végül a kongresszus nem fogadta el a közreműködésükkel is formált törvényt.

A P&G főlobbistája is a "lassú víz partot most" elvét vallja. Visszacsatolásra azonban időnként neki is szüksége van. Ezért érdekelt, hogy milyen szempontok alapján értékeli munkáját főnöke. Erre is azt a választ kaptam, hogy egyszerűen. Minden évben elkészül a lobbiterv. Az egyes fejezetek teljesüléséhez valamilyen dollárértéket rendelnek, ami többé-kevésbé jól kifejezi a törvény elfogadásának következményeit (kedvező és kedvezőtlen irányban). Ennél jobb mutató nincs. Tehát erkölcsi és anyagi siker a cégnek, ha érveléseit és nem pénzét elfogadva emelkedik törvényerőre egy-egy rendelet.

Jane Fawcett-Hoover több mint harminc éve dolgozik a világcégnél. Ideje többségét lobbizással töltötte, ezért adódott a kérdésem: sohasem fordult meg a fejében, hogy átüljön az asztal túloldalára? Dehogynem - vágta rá az amerikaiak határozottságával. De ne gondoljam, hogy a hatalmi vágy vezérelte, amikor eljátszott a gondolattal. A jó értelemben vett társadalmi befolyás eléréséhez nem feltétlenül kell politikusnak lenni. Elég, ha valaki lecövekel egy világcégnél, és azt teszi, amiben tényleg hisz: folytonosan meggyőzi a partnereket, hogy cége tiszta eszközökkel és a köz érdekében is működik.