Palackzűr

Ismét helyzet van az italospalackok körül, miután a kormány - száznyolcvan fokos fordulatot végrehajtva - a darab alapú termékdíjak mellé állt a visszaváltható csomagolások preferálása és a hulladékképződés megelőzése érdekében.

Óriási küzdelem dúl. A darab alapú díjat erőltető környezetvédelmi minisztériumot a civil szervezetek előtt jó színben tüntetheti fel, hogy keresztül tudta vinni akaratát az ipari lobbival szemben, s talán ellensúlyozhatja annak üzenetét, hogy a tárca büdzséjét jövőre egyharmadával megkurtítják. A hazai söripar is támogatja a javaslatot, bízva az egyre nyomasztóbb mértékben megjelenő német dobozos importtermékek drágulásában.

A másik oldalon viszont ott vannak az üdítőital- és ásványvízgyártó vállalatok. A mintegy százötven cég 2012-ig bezárólag 60 milliárd forintos többletteherre számít a darab alapú díjak, valamint az újratöltő-kapacitások létrehozásához szükséges beruházások miatt. Tiltakoznak a kereskedők is a zacskókat sújtó díj és visszaváltás terhei miatt.

Tartok tőle azonban, hogy a törvény elfogadása esetén a kedvezőtlen hatások erősebbek lesznek. Nem hiszem, hogy a boltokat is érintő darabdíj miatt a kereskedők tömegesen csődbe mennek, noha náluk is milliárdos kiadások keletkezhetnek. Nagyobb veszély, hogy a kereskedők úgy előzik meg a pluszterheket, hogy egyszerűen kilistázzák azon beszállítóik termékeit, akik csak egyutas csomagolásban képesek termelni. Márpedig ez leginkább azokat a kis- és középvállalkozásokat sújthatja, akik nem tudják előteremteni az újratöltő-kapacitás kiépítéséhez szükséges tőkét.

A hulladékképződés megelőzését célzó szándék tiszteletre méltó, a várható hatás azonban korántsem garantált. Az egyik ásványvízgyártó cég nyári akciója azt mutatta, hogy a fogyasztók - bármit mondanak is - akkor is az eldobható palackot választották, ha visszaváltható jóval olcsóbb.