Szabad a pálya?

Új fejezet kezdődhet az autópálya-építkezések hányatott történetében: a jövő évi költségvetésben alig néhány milliárd szerepel a sztrádaépítési fejezetben, az M7-est és az M3-ast koncessziós rendszerben építik tovább. Az állam koncessziós díjat kap - amit új pályaszakaszok építésére fordít -, tehát gyorsulhat a kifulladni látszó autópálya-program. Matricadíjat is szedhet az érintett szakaszokra, de fizethet húsz, talán huszonöt éven keresztül "rendelkezésre állási díjat" az érintett társaságoknak. Azt mondják, talán már két év múlva autópályán juthatunk el az Adriára, hiszen akár két éven belül az M7-es Balatonszentgyörgytől Nagykanizsáig terjedő szakasza is megépülhet.

Első látásra mindenki jól jár. A kormány mondhatja: mégis teljesül egy 2002-es választási ígéret. A deficit alatt nyögő költségvetés jövőre tehermentesül a GDP másfél százalékának megfelelő kiadástól, a szerződő társaság rendszeres díjbevételhez jut, mi, ha talán nagyobb matricadíjért is, de jobb körülmények között autózhatunk, anélkül, hogy fizetőkapuknál sarcolnának meg bennünket. Az érintett térségek üzletemberei, lakói is örülhetnek. Az autópályák gyorsabb megépülése befektetőket vonzhat az érintett térségekbe, a kamionjárás gyötörte falvak fellélegezhetnek.

E koncessziós megoldás ugyanakkor a jövőbe tolja át a finanszírozás költségeit, amelyeket ráadásul óhatatlanul megnövel, hogy a koncessziós társaság is keresi a maga hasznát. Igaz, a hibák kijavítása vagy a karbantartás sem az állam dolga.

Végeredményben minden a kialkudott díjon múlik. Márpedig eddig nem volt olyan autópálya-szerződés, amelyet ne övezett volna okkal-oktalanul a gyanú árnyéka. Mérget lehet rá venni, hogy ez a jövőben is így lesz Magyarországon.