Szélbe állni
Csak ne sokat ártson! - fogalmazhatnánk meg őszinte várakozásunkat most, az új kormány megalakulásakor. Nem is mondanánk alaptalanul, ha ezt mondanánk. Magyarországra ugyanis ki lehetne tenni "A politikától sújtott gazdaság" táblát. S bár tudjuk, a múltból nem lehet kilépni, mint egy rossz cipőből, egy kormány színre lépése mégiscsak ünnepélyes, kegyelmi pillanat a köztársaság életében, s az országnak mindig az az érdeke, hogy sikeres kormánya legyen. Ezért valóságérzetünket hagyjuk kissé elkábítani az ilyenkor kötelező jóhiszeműséggel, s kívánjunk jókat a Gyurcsány-kormánynak. Szakítson elődje hibáival, ne becsülje túl a gazdaság teljesítőképességét, de a saját lehetőségeit sem. Mindig tartsa magasan fönn az ujját, hogy tudja: milyen szelek fújnak a nemzetközi pénz- és tőkepiacok felől. És aztán szélbe állni!
Nincs a világon az a kormány, parlament, politikus, aki irányt tudna szabni a piaci főáramlatoknak, Magyarországnak egyetlen lehetősége a kreatív alkalmazkodás a globális folyamatokhoz. Rengeteg és borzasztóan káros tévhitvitától menekülne meg a köz- és üzleti élet, ha ezt a tételt a politikai elit végre evidenciának tekintené.
A másik premissza: a kormány bizalmi tőkéje, hitelessége. A Gyurcsány-kabinet nemzetközi, pénzpiaci megítélésében zsinórmértékül szolgál majd az euróövezethez való csatlakozást célzó felzárkózási program. Ez máris súlyos sérülést szenvedett, de még menthető, a piacok egyelőre kivárnak (aminek ára a példátlanul magas jegybanki alapkamat). A kormány számára a hitelesség első próbája a költségvetés idei hiányának féken tartása és a jövő évi büdzsé mértéktartása lesz. Itt tehát nem lehet engedni, mert aki enged, azt a piacok kegyetlenül megbüntetik.
Nem terheli meg a gazdaságot a társadalmi igazságtalanságok, a szegénység leküzdésének szociálpolitikája, és folytatódnak a versenyképességre rásegítő programok. Ezt ígéri az új miniszterelnök, aki, nem éppen mellesleg, maga a talány. A célok helyénvalóak. Kíváncsiságunk nőttön-nő.
